12. nap

Január 1-én kaptam meg a koronavírus elleni oltásomat és ennek örömére naplót indítottam, hogy mi történik velem nagyban és molekuláris szinten a következő 30 napban. Igyekszem közérthetően és helyenként illusztrálva bemutatni az eseményeket. Előre bocsátom, hogy a közérthetőség fontosabb szempont lesz, mint a tűpontos immunológia leírat, ezzel lehet nem egyetérteni, a kritikát szívesen fogadom. (Hogy miért vetemedek ilyenre, azt írás alján lehet megtalálni).
Nézzük mi a helyzet az 12. napon:

• JÓL VAGYOK. Semmilyen tünetem nincs.
• Örömmel tudósítok arról is, hogy az Egyesült Államokban 7 napja oltást kapó kolléga is jól van. A mai napon megérkezett Magyarországra az a vakcina is, amit ő kapott. Annak az oltásnak is hasonló a működési elve, mint amit én kaptam, egyelőre nincs értelme külön magyarázatot gyártanom hozzá.
• TIZENKETTŐ. Ez nagyszerű szám. Rengeteg ponton befolyásolja az életünket, kitüntetett jelentéssel bír: 12 óra, 12 hónap, 12 agyideg, 12 márciusi pont, 12 apostol, még a filmekben is sikeres lett az a film, aminek a címébe belekerült a 12. Most ide zárkózik fel a 12. nap – legalábbis nekem.
• A fázis 3 klinikai vizsgálatban az első oltást követő 12. napon kezdett elválni az oltottak és a kontroll csoportba kerültek covid-19 megbetegedést mutató görbéje. Ez azt jelenti, hogy ez az a nap, amikortól kézzel fogható előnye van az oltottaknak a nem oltottakhoz képest. Még messze vagyunk a várható teljes védettségtől, de már valami van.
• Hogyan kell ezt az előnyt értelmezni? Ez azt jelenti, hogy az a lassú immunaktiválódási folyamat, amiről a 10. és a 11. napi bejegyzés szólt elérte azt a szintet, ahol egy enyhébb fertőzést már le lehet velük küzdeni, tünetmentesnek lehet maradni. Az enyhébb fertőzés alatt a kevesebb bejutott kórokozót kell érteni.
• Fontos tisztázni, hogy az immunválasz nem „mindent, vagy semmit” elven működik. Amikor azt mondjuk, hogy egy oltás 95%-os védettséget nyújt, az nem azt jelenti, hogy 95% teljesen védett és 5% teljesen védtelen. Ez azt jelenti, hogy az emberek 95%-ában olyan mértékű immmunválasz van, ami meggátolja tünetek kialakulását, a maradék 5%-ban pedig valamekkora immunválasz kialakult, de ez nem elég arra, hogy ne legyenek tüneteik. Feltehetőleg ez az 5% is jobb helyzetben van, mintha nem történt volna semmilyen immunizálás. Én arra számítok, hogy extrém ritka lesz az (ha egyáltalán lesz olyan), hogy valaki ezen oltást követő 1 évben covid-19 tüdőgyulladásban hal meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a betegségen egyszer már átesettek esetében is ugyanezt várom. Ne becsüljük alá a részleges védettséget! Különösen ne a 12. napon, amikortól számíthatunk a jelenlétére.
• Ugyancsak a részleges védettség elve miatt tartom fontosnak az oltás beadásának alapos megfontolását az immunkompromittált személyeknél. Egy immunszuppressziv (immunrendszert gátló) terápiát kapó személy esetében különösen igaznak érzem, hogy jobb a részleges védettség, mint a semmilyen védettség. Hibásnak tartom azt a logikát, hogy azért nem oltunk valakit, mert alapbetegsége, vagy annak kezelése miatt nem elérhető a maximális védettség.
Lássuk, hogy mi történik bennem molekuláris szinten:
• Továbbra is növekszik a bennem a „tüskefehérje szakértő” immunsejtek száma. Ezek most foglalják el a fertőzések szempontjából stratégiai megfigyelő állomásokat. Gyülekeznek a behatolási kapuként szolgáló szervek nyálkahártyái közelében és az ellenőrző pontként szolgáló nyirokcsomókban. Mennek most a tüdőbe, az orr, a garat, a szem, a száj és a gyomor-bélrendszer nyálkahártyáihoz és megnő a számuk a védekezés egyik központjában, a lépben is.
• A citoxikus T-sejtek pattanásig feszült, de koncentrált állapotban várják a tüskefehérjét (kb. mint az álcázott kommandósok az éjszakai erdőben).
• A B-sejtek pedig szó szerint azon dolgoznak, hogy minél hatékonyabb antitesteket tudjanak gyártani a tüskefehérje ellen (mint egy rakétafejlesztési program – nem vicc!). Eleinte behemót nagy M-típusú antitesteket gyártanak, majd tökéletesítik kisebb és hatékonyabb G-típusú antitestekké, vagy a nyálkahártyában A-típusú antitestekké. Míg a korai M-típusú antitestek (immunglobulinok, IgM) inkább a kartácstűzre emlékeztetnek, addig a G-típusúak (IgG) inkább célfelismerő precíziós rakétának számítanak, az A-típus (IgA) pedig kiváló bozótharcos fegyver: olyanok, mint egy tüskefehérje felismerő tapadóakna a nyálkahártyán: ha beteszi a lábát a koronavírus, egyből rátapadnak és elrontják a napját.
• Tehát már 12 NAPPAL ELŐBBRE JÁROK a koronavírus elleni immunválaszban, mintha megfertőződtem volna. És végre VAN MÁR VALAMI VÉDETTSÉGEM, DE MÉG MESSZE VAGYOK A TELJES FELKÉSZÜLÉSTŐL. Minden egyes nap, ami eltelik, az engem erősít.

Folytatás holnap.

A nevem Lőrincz M. Ákos. A naplót magánemberként vezetem, egyébként a Semmelweis Egyetemen szereztem PhD fokozatot immunológia témában. Jelenleg belgyógyászként a Szent György Kórház kardiológia osztályán dolgozom, de most a COVID járvány miatt az intenzív osztályon igyekszem segíteni koronavírus fertőzöttek ellátását. Félállásban továbbra is a SE Élettani Intézetének adjunktusa vagyok, kutatási területem az immunrendszer és kórokozók interakciója és az extracelluláris vezikulák.