16. nap

Január 1-én kaptam meg a koronavírus elleni oltásomat és ennek örömére naplót indítottam, hogy mi történik velem nagyban és molekuláris szinten a következő 30 napban. Igyekszem közérthetően és helyenként illusztrálva bemutatni az eseményeket. Előre bocsátom, hogy a közérthetőség fontosabb szempont lesz, mint a tűpontos immunológia leírat, ezzel lehet nem egyetérteni, a kritikát szívesen fogadom. (Hogy miért vetemedek ilyenre, azt írás alján lehet megtalálni).

Nézzük mi a helyzet a 16. napon:
• JÓL VAGYOK, de be van állva a csuklyásizmom. Mielőtt bárki is felkapná a fejét, hogy na, most, MOST fog ráfaragni szegény Ákos, megnyugtatok mindenkit, hogy nem azon az oldalon, ahol az oltást kaptam. Sajnos nem is új keletű ez (az volt a meglepő, hogy az oltás óta nem jelentkezett, de az oltás ilyen jellegű hatását feltételezni legalább annyira elborult lenne, mint a végem kezdetét belelátni). Oka valószínűleg a rendszeres hobbisport hiányában elsatnyuló fizikális állapotomban keresendő. Tüneti terápiaként helyileg gyulladáscsökkentő kenőcsöt használtam és meghallgattam a gyógytornász Feleségem konziliárusi véleményét a számítógép előtt ülés és a kontrollált testmozgás helyes arányáról.
• Örömmel tudósítok arról is, hogy az Egyesült Államokban 11 napja oltást kapó kolléga jól van.

Lássuk, mi történik molekuláris szinten:

• Osztódnak a limfociták, készülnek a harcra. A T-limfociták a stratégiailag fontos helyeken járőröznek, a B-limfociták pedig egyre hatékonyabb antitestek előállításán dolgoznak.
• Azonban a tüskefehérjéim mennyisége elkezdett csökkenni, a limfociták már nem kapnak újabb és újabb ingert a további rohamtempóban való aktiválódásra és osztódásra. Az igazi vírusfertőzés esetén ez megtörténne, mert 10-14 napig folyamatosan jelen vannak az idegen fehérjék.
• Egyes T- és B-limfociták ilyenkor a többi aktiválódó társuktól eltérő utat választanak. Mivel tudják, hogy ez az aktivált állapot nem tartható fenn örökre, nem lehet pl. csak a tüskefehérje ellenes antitestekkel kitömni a testem, ezért inkább visszavesznek és készenléti nyugvó állapotba helyezik magukat. ŐK LESZNEK A MEMÓRIA SEJTEK.
• A memória sejtek létrejötte a legtöbb oltás fő célkitűzései közé tartozik. Ezek a sejtek nem termelnek folyamatosan antitesteket és nincsenek is fokozott járőrözésre állítva, de cserébe sokkal tovább maradnak életben. A memóriasejtek a nyirokcsomókban és más immunszervekben végeznek megfigyelést méghozzá extrém hosszú ideig. Éveket, vagy évtizedeket is élnek és bármikor felismerik azt a kórokozót, aki ellen szakosodtak, aki örökre bevésődött a memóriájukba. Ők garantálják, hogy bizonyos kellemetlen betegségek soha többet ne okozzanak nekünk tüneteket pl. bárányhimlő. Aki egyszer bárányhimlős volt, az többet nem lesz, mert ezek a sejtek 50 évvel később is azonnal reagálnak.
• Felmerül a kérdés, hogy akkor miért van, hogy egyes betegségeket újból és újból elkapunk? Ennek nagyjából 3 oka lehet:
• 1) UGYANANNAK A BETEGSÉGNEK A HÁTTERÉBEN ELTÉRŐ KÓROKOZÓK ÁLLHATNAK. Hasmenést számtalan vírus, baktérium, gomba és más kórokozó is tud okozni.
• 2) Sajnos bizonyos kórokozók és antigének (kórokozókra jellemző molekuláris mintázatok) nem váltanak ki tartós memóriasejt-képződést. Van, hogy csak pár hónapra, van, hogy pár évre szól a védettségünk. Ha nem kapnak ezek a memóriasejtek megerősítést, hogy szükség van a megfigyelő tevékenységükre, akkor lassan kikopnak – talán mégsem olyan gyakori a fertőzés, hogy megérje fenntartani a megfigyelő rendszert. Az még nem teljesen tisztázott, hogy mitől függ a memória sejtek tartóssága. Részben a harmadik ok miatt.
• 3. A KÓROKOZÓK VÁLTOZNAK. Minél primitívebb egy kórokozó, annál inkább a gyors szaporodásban látja a túlélés zálogát. Osztódj, osztódj, osztódj! – ez a jelszava. Mindegy, hogy osztódás közben mennyi hiba csúszik a genetikai másolásba, mert úgyis sokan lesznek, néhány selejt belefér, ne vesztegessünk időt a másolás pontosságának ellenőrzésére. Valójában ezek a „selejtek” jelentik a gondot. A selejtek nagy része élet-, vagy működésképtelen, meghal. De van néhány „selejt”, ami a hiba, vagy más néven, a mutáció révén nem hátrányos, hanem előnyös tulajdonságra tesz szert. Gyorsabban képes osztódni, vagy gyorsabban jut be a fertőzendő sejtbe, vagy kikerülik a veleszületett immunitás mintázatfelismerő receptorait stb. Ezek a típusok egyértelműen lépéselőnybe kerülnek az eredeti vírusokkal szemben és leszaporodják őket. Olyan mutáció is létrejöhet, ami nem jár egyértelmű előnnyel a kórokozó életciklusa szempontjából, de valamiért mégis előnyös a kórokozó túlélése szempontjából. Például azért, mert pontosan az a fehérje változik meg, amire a memóriasejt emlékszik. Jelen esetben ilyen lehet a tüskefehérje. Ha a tüskefehérje olyan mértékben mutálódik, hogy a memóriasejtjeink nem ismerik fel, akkor ismételten megbetegedhetünk a koronavírustól, vagy az oltás ellenére is elkaphatjuk a fertőzést.
• A mutáció jelentőségét jól mutatja az influenzavírus évenkénti megjelenése. Amikor beoltanak minket ellene, vagy átesünk az influenzán, akkor az adott vírus ellen egy darabig védettek leszünk. Az influenzavírus esetében két kitüntetett fehérjét ismer fel az immunrendszer: a hemagglutinint (H) és neuraminidázt ????. Ezek alapján szoktuk az aktuális törzseket csoportosítani: pl. H1N1 (ugye, hogy ismerős?). Az idei szezonban többek között a H1N1 és a H3N2 típusra készülünk, ennek megfelelően ezek ellen oltunk. A különböző H és N fehérjék mutációval alakultak ki egymásból és nem feltétlenül az emberben történik a mutáció. Az rettegett spanyolnátha, ami a Föld lakosságának 3-5%-át pusztíthatta el, a madárinfluenzából mutálódhatott H1N1 típusú volt. Mindössze 2 aminosav különbség (két pici mutáció) választja el az emberről-emberre nem terjedő madárinfluenzát a spanyolnáthától. Persze, valószínűleg ma már nem pusztítana olyan mértékben a spanyolnátha. Egyrészt nem vagyunk egy világháború végén, az egészségügyi állapotunk jobb és a közegészségügyi rendszerünk fejlettebb és felkészültebb (lásd korábbi tapasztalatok, maszkviselés, fertőtlenítők, lezárások, oltás 1 év alatti kifejlesztése stb.). Másrészt az influenza folyamatos jelenléte miatt valamekkora alapvédettséggel rendelkezünk. Ez utóbbi nem elegendő a megbetegedés megelőzésére, de arra talán igen, hogy ne legyen olyan súlyos a betegség, mint 1918-ban.
• Sajnos a mostani koronavírus járvány esetén egy teljesen új koronavírusról beszélhetünk, és úgy néz ki, hogy részlegesen sem vagyunk védettek a korábbi „normális” koronavírusokkal szemben szerzett ilyen-olyan immunitással.
• MEGVÁLASZOLHATATLAN TEHÁT EGYELŐRE A KÉRDÉS, HOGY MENNYI IDEIG VÉD MEG MINKET AZ IMMUNRENDSZERÜK, HA ÁTESTÜNK A BETEGSÉGEN, VAGY BEOLTANAK MINKET. Azt már látjuk, hogy akik egyszer átestek, azok nagyon ritkán betegednek meg újra féléven belül. Arra is van adatunk, hogy az antitestek akár 8 hónapig is kimutathatóak egyesekben. Azt is tudjuk, hogy a beoltottak 3 hónapig, az oltás típusától függően, 70-95%-os védettséggel rendelkeznek. Valószínű, hogy az oltás hatása ennél jóval tovább fog tartani, de még nem tudjuk meddig, mert egyszerűen nem telt el ennél több idő a vizsgálatok kezdete óta. Természetesen ezt is vizsgálják jelenleg és azt is, hogy fertőzés után meddig vagyunk védettek. Én úgy tippelem, hogy az igazi fertőzésre adott immunválasz tovább fog tartani, mert kellemetlenebb emléket hagy az immunrendszerben. De mindezen számításokat keresztül húzhatja, ha jelentős mértékben mutálódik a vírus.

Folytatás holnap.

A nevem Lőrincz M. Ákos. A naplót magánemberként vezetem, egyébként a Semmelweis Egyetemen szereztem PhD fokozatot immunológia témában. Jelenleg belgyógyászként a Szent György Kórház kardiológia osztályán dolgozom, de most a COVID járvány miatt az intenzív osztályon igyekszem segíteni koronavírus fertőzöttek ellátását. Félállásban továbbra is a SE Élettani Intézetének adjunktusa vagyok, kutatási területem az immunrendszer és kórokozók interakciója és az extracelluláris vezikulák.