17. nap

Január 1-én kaptam meg a koronavírus elleni oltásomat és ennek örömére naplót indítottam, hogy mi történik velem nagyban és molekuláris szinten a következő 30 napban. Igyekszem közérthetően és helyenként illusztrálva bemutatni az eseményeket. Előre bocsátom, hogy a közérthetőség fontosabb szempont lesz, mint a tűpontos immunológia leírat, ezzel lehet nem egyetérteni, a kritikát szívesen fogadom. (Hogy miért vetemedek ilyenre, azt írás alján lehet megtalálni).

Nézzük mi a helyzet a 17. napon:

• JÓL VAGYOK, megoldódott a tegnapi izomfájdalom.
• Örömmel tudósítok arról is, hogy az Egyesült Államokban 12 napja oltást kapó kolléga is jól van.
• Elkezdődtek a 2. körös oltások nálunk is. Az eddigi visszajelzések alapján GYAKORIBBAK A szisztémás mellékhatások, leginkább A LÁZ ÉS A HIDEGRÁZÁS. Ez várható volt a fázis 3 vizsgálatok alapján is, ahol jóval gyakrabban tapasztalták ezeket a mellékhatásokat, mint az első oltást követően. A jelenségre kézenfekvő magyarázatot ad, hogy az immunrendszer már valamilyen fokú felkészültség után találkozik a 2. alkalommal megjelenő tüskefehérjékkel és sokkal intenzívebb reakciót ad rá.
• Hamarosan én is megtudom, hogy mennyire kifejezett ez a hatás, de technikai okból nem a 21. napon, hanem a 23.-on kapom a 2. adagot. (Ez nem gond, mert a 21. és a 28. nap között javasolt a 2. dózist beadása.)

A tegnapi mutációs gondolatmenetet összefoglalva:

• A kórokozók tehát primitívségükből fakadóan inkább az osztódás mennyiségére koncentrálnak, nem pedig a genetikai másolás pontosságára. Így aztán selejtek, mutánsok képződnek, amelyek legtöbbször hátrányos tulajdonságaik miatt kiszelektálódnak, de néha előnyös tulajdonságra tesznek szert és leszaporodják az addig jellemző variánst. Evolúciós szinten ezek a hibák roppant fontosak, mert ezek jelentenek garanciát a genetikai alkalmazkodó képességre. AMELYIK FAJ NEM VOLT KÉPES KELLŐEN GYORSAN ALKALMAZKODNI a megváltozott környezethez, nem „hibázott” eleget, AZ KIHALT.
• Hogy ez a változási képesség mennyire fontos, azt jól mutatja, hogy azok a fejlettebb organizmusok, akik a másolást nagy pontossággal végezik (tehát kisebb a véletlen mutációs rátájuk), kénytelenek valamilyen szabályozott módon visszavezetni a szaporodásuk folyamatába a változékonyságot. Így jött létre az ivaros szaporodás.
• Az alsóbbrendű élőlények ivartalan szaporodása során szinte csak az a feladat, hogy másolják magukat. A magasabbrendűek, mint például ez emlősök – köztük az ember – már igen nagy pontossággal végzik ezt a másolást. Ezért van, hogy ha össze tudnánk hasonlítani egy bélsejtem genetikai állományát 1 éves és 31 éves koromból nem nagyon találnánk különbséget, pedig a bélsejtek nagyon sokat osztódnak 30 év alatt. Persze nálunk is vannak hibák, jellemzően pont ott, ahol sok az osztódás – ezért gyakoriak a belek daganatai, de ez messzire vezet… Szóval, ha a magasabbrendűek a szaporodást is olyan pontosan végeznék, mint a bélsejtosztódást, akkor mi mind ugyanúgy néznék ki. Pontosan annyi lenne köztünk a különbség, mint két egypetéjű iker között. Lenne valami különbség, de fizikai adottságainkat tekintve nem sok. És az nagyon unalmas lenne, ha Földön 7 milliárd Ádám, vagy Éva élne….
• Pontosabban nem élne, mert kihalt volna valamilyen fertőzéstől. Ha egy vírusra nagyon érzékenyek lennének ezek az ember klónok, akkor mind belehalnának. Ezzel szemben most azt tapasztaljuk, hogy sokfélék vagyunk és sokféleképp reagálunk a kihívásokra. Van, aki nagyon megbetegszik a koronavírustól, van, aki egész jól veszi az akadályt.
• Az ivaros szaporodás, azért is izgalmas, mert a szüleinktől kapott génállományunkat az ivarsejtek összeolvadása során szabályozottan összekutyuljuk egy olyan génkombinációba, ami valószínűleg soha nem létezett addig, ez a „crossing over”. Mi így teszünk szert a szüleinktől eltérő, néha előnyös, néha hátrányos tulajdonságokra. A „crossing over” szabályozottsága pedig garancia arra, hogy ne legyen nagy galiba ebből.
• KÉT ELTÉRŐ EVOLÚCIÓS STRATÉGIA HARCA ZAJLIK MOST: a vírus gyorsan szaporodik és könnyen mutálódik, az egyedi vírus értéktelen, a populáció számít. Ezzel szemben az ember lassan szaporodik, nehezen adaptálódik, de az egyén értékessége miatt mindent elkövet az egyén megmentése érdekében: nagy evolúciós munka árán kifejlesztette az adaptív immunrendszert, hogy legyőzze a vírusokat és megalkotta az agyat, amelyik képes volt a maszkokat, az oltásokat és a fertőtlenítőket kitalálni.
• Egyenlőtlen küzdelemnek tűnik? NEM AZ! Ne felejtsük el, hogy az elmúlt 3,1 milliárd év evolúcióját nem csak mi éltük túl. MINDEN ÉLŐLÉNY, AMI JELENLEG A FÖLDÖN MEGTALÁLHATÓ, TÚLÉLTE A 3,1 MILLIÁRD ÉV FOLYAMATOS HARCOT. Mind győztesek vagyunk és mind harcolunk a továbbélésért. Ez a győztesek viadala, már nincsenek gyenge ellenfelek. A koronavírus is győztes és nem is most fog eltűnni a palettáról, és mi se. Mindenki, aki még játékban van, a túlélésért bármire képes, bármilyen eszközt be fog vetni, hisz az életéről van szó. Ha mi kitaláltuk az oltást, akkor a koronavírusnak muszáj valamit lépnie, vagy kipusztul. És fog is lépni: mutálódik, mutálódik, osztódik, hibázik és még mutálódik. Keresi az utat, a megoldást. AZ ÉLETÉÉRT KÜZD. MI IS.
• Meg az összes többi kórokozó is, akik rajtunk élősködik. Ha kitalálunk egy új antibiotikumot, akkor a baktériumok hamarosan kitalálják, hogy miként legyenek rezisztensek rá. Ha nem találnak ki valamit, kihalnak. De ha akár csak egy baci véletlenül úgy mutálódik, hogy ne hasson rá az antibiotikum, akkor máris lépéselőnybe kerül a többi bacival szemben, leszaporodja őket és onnantól ő lesz az alapbaci. Tehát mi szelektáljuk ki a multirezisztens baktériumokat az antibiotikumainkkal. Ezért sem szabad indokolatlanul adni az antibiotikumokat. De erről még lesz szó a koronavírus kapcsán.

• Ez tehát egy harc. Egy élet-halál evolúciós harc, amely hajtóereje az élet iránti vágy. Ahol mi az emberi értékek őrzői vagyunk, a koronavírus pedig a koronavírus evolúciós értékeinek őrzője. És ez az a harc, amiről 1915-ben az egyik legnagyobb gondolkodó, Ady Endre így írt:

Az Élet él s élni akar

Ady halálát 1919 januárjában, 41 éves korában súlyos alapbetegsége és a SPANYOLNÁTHA okozta.

Folytatás holnap.

A nevem Lőrincz M. Ákos. A naplót magánemberként vezetem, egyébként a Semmelweis Egyetemen szereztem PhD fokozatot immunológia témában. Jelenleg belgyógyászként a Szent György Kórház kardiológia osztályán dolgozom, de most a COVID járvány miatt az intenzív osztályon igyekszem segíteni koronavírus fertőzöttek ellátását. Félállásban továbbra is a SE Élettani Intézetének adjunktusa vagyok, kutatási területem az immunrendszer és kórokozók interakciója és az extracelluláris vezikulák.