22. nap

Január 1-én kaptam meg a koronavírus elleni oltásomat és ennek örömére naplót indítottam, hogy mi történik velem nagyban és molekuláris szinten a következő 30 napban. Igyekszem közérthetően és helyenként illusztrálva bemutatni az eseményeket. Előre bocsátom, hogy a közérthetőség fontosabb szempont lesz, mint a tűpontos immunológia leírat, ezzel lehet nem egyetérteni, a kritikát szívesen fogadom. (Hogy miért vetemedek ilyenre, azt írás alján lehet megtalálni).

Nézzük mi a helyzet a 22. napon:

• MÉG MINDIG JÓL VAGYOK. Semmi oltással összefüggő tünetem nincs.
• Készülődök a holnapi oltásomra: fizikálisan (nem készítem ki a szervezetem), mentálisan (elolvastam a tájékoztatót, tudom, hogy lehet kellemetlen válaszreakcióm) és adminisztratívan (előkerestem az oltási igazolásomat, amit az első oltáskor kaptam).
• Örömmel tudósítok arról is, hogy az Egyesült Államokban 17 napja oltást kapó kolléga is jól van.

Az elmúlt 21 napban rengeteg szó esett az oltásokról, az oltásra adott immunválaszról, az oltások veszélyeiről, kockázatairól, millió kérdést kaptam az oltások rövid- és hosszútávon jelentkező mellékhatásairól, de arról nem esett szó, hogy mi van a mérleg másik serpenyőjében. Pontosabban arról már volt szó, hogy itt van ez az új nyavalya, ami leterheli az egészségügyet, ami miatt nem mehetünk színházba, focimeccsre, meg törökfürdőbe, nem kocsmázhatunk és nem tanulhatnak a gyerekeink normálisan stb. Arról is volt szó, hogy ez egy súlyos betegség: a betegek legalább 10%-a kórházba kerül és 2 %-a meghal. De úgy a korrekt, hogy ha már annyira kiveséztük az oltások 1:100 000 és 1:1 000 000 gyakorisággal előforduló mellékhatásait és már úgy gondoljuk hogy megalapítjuk a molekuláris immunvirológia tanszéket, akkor nézzünk rá picit alaposabban a mérleg másik serpenyőjére is. A betegségoldali serpenyőben ugyanis igazi szörnyűségek vannak rövid és hosszútávon is, és ezek egyáltalán nem olyan ritkák. Sokat elmond a helyzetről, hogy ezek bemutatásához nem kell a PubMed-et bújnom, hanem elég az elmúlt hónapokra visszagondolnom.

Nézzük a közvetlen tüneteket, amik behozzák a kórházba az embereket – a szemléletesség kedvért nézzék el a tegeződő módot:

• Fulladás – rémes élmény. Szó szerint próbálsz levegőt venni, de valahogy nem jön elég. Nyugalomban eleinte még csak-csak, de terhelésre azonnal kifulladsz. Aztán már nyugalomban sem jó, egyre idegesebb vagy, növekszik a légzésszámod, abban fáradsz ki, hogy küzdesz a levegőért, ekkor indul be egy ördögi kör.
• Köhögés – na, nem az, amikor köhögsz és feljön némi váladék, aztán jobban vagy. Itt nem tudsz egy szót sem kimondani száraz ingerköhögés nélkül. A köhögési rohamok hánytatnak, fáj és görcsöl az oldalad, szúr a hátad, próbálsz felületesen pihegve lélegezni, hogy ne ingereld a tüdő és a mellhártya fibrotikusan gyulladt részeit. Persze ennek ára van és hamarosan jön a fulladás.
• Láz – eleinte csak zavaró, de szépen szűnik a lázcsillapítókra, azonban a 3-4.napon már stabilan 38 C felett vagy és azon próbálsz gondolkodni, hogy most az egyszer beveheted-e az aznapi 5. lázcsillapítót. Eszedbe jut, hogy megnézed ezt az interneten, de már nincs erőd hozzá.
• Hasmenés – alig bírod a WC-re elvonszolni magad a kiszáradás miatt. Tudod, hogy innod kell, de hányingered van mindentől, már vérzik az aranyered is, de legalább a szagok nem gyötörnek.

Tünetek mellett vannak a serpenyőben szövődmények is, rövid és középtávon (a hosszú távúakról még csak sejtések vannak):

• A leggyakoribb a pszichés sokk. Valamilyen formában mindenkit mellbe vág, amikor kiderül, hogy koronavírus fertőzése van, súlyosabb a helyzet, ha a fenti tünetekkel együtt derül ez ki. Három mondat három betegtől: „Most akkor meg fogok halni?” „Tudom, hogy meg fogok halni.” „Halál közeli élmény volt visszajutni az oxigénig, egyszerűen túl messze volt.”
• A koronavírus-fertőzés felborítja a véralvadási egyensúlyunkat. Sajnos a betegek igen jelentős részénél mellékleletként tüdőembólia derül ki. Ez egy gonosz betegség, ami túl gyakran végződik halállal, akár koronavírus tüdőgyulladás nélkül is. Ilyenkor egy vérrög zárja el a tüdőbe menő artéria egyes ágait és egyszerűen nem jut vér a tüdő jelentős részébe, ezáltal a vér nem tudja felvenni az oxigént.
• A rosszabbik eset, ha a vérrög az agyi erek elzáródását okozza. Ezt hívjuk stroke-nak, vagy gutaütésnek. Ez egy igazi vészhelyzet. MINDEN PERC KÉSLEKEDÉS, AMI HÁTRÁLTATJA AZ ELLÁTÁST, NÖVELI AZ ELHALT AGYÁLLOMÁNY MENNYISÉGÉT! Több olyan esettel találkoztam, ahol fiatal, alapbetegség nélküli ember stroke tüneteivel (féloldali lebénulás, eszméletvesztés, beszédzavar stb.) került ellátásra, majd kiderült, hogy a háttérben a Covid állt.
• Szintén súlyos állapotot okoz a koronavírus okozta tüdőgyulladás felülfertőződése valamilyen baktérium által. Ez kezelés nélkül valószínűleg halált okoz – sajnos gyakran kezeléssel is. A lélegeztető gépre kerülő betegek igazi „terülj-terülj asztalkámat” jelentenek a baktériumoknak: Covid tüdőgyulladás –csak lélegezető géppel uralható oxigénhiány –> 1. bakteriális felülfertőzés –> 1. antibiotikum – átmeneti javulás, de a vírus miatt további lélegeztetés kell –> 2. bakteriális felülfertőzés (ez már rezisztens baktérium) –> 2. „nagy ágyú” antibiotikum – átmeneti javulás, de már nem jelentős –> 3. multirezisztens bakteriális felülfertőzés…
• Poszt-Covid szindróma. Még nem értjük, hogy mi okozza pontosan, de egyre több ilyen esetet látunk. A koronavírus legyőzése és a vírusmentesség után is több hónapig megmaradhatnak a tünetek. Fáradékonyság, kis terhelésre megemelkedő pulzus- és légzésszám, köhécselés, mellkasi fájdalom, akár még visszatérő hőemelkedés is lehet.
• És végül azok a szövődmények, amelyektől tartunk, hogy majd jönnek a későbbiekben: restriktív tüdőbetegség, szívizomgyulladás, Covid indukálta autoimmun folyamatok, véralvadási zavarok és még kitudja mi…

Ezeket is vegyük számításba, amikor mérlegeljük az oltás beadatását, mert ezek nem csak elvi, vagy nagyon ritkán jelentkező kórállapotok, hanem itt vannak velünk mindennap. Ezek is hozzátartoznak a betegségoldali serpenyőhöz és így a tájékozott döntéshozatalhoz.

Folytatás holnap.

A nevem Lőrincz M. Ákos. A naplót magánemberként vezetem, egyébként a Semmelweis Egyetemen szereztem PhD fokozatot immunológia témában. Jelenleg belgyógyászként a Szent György Kórház kardiológia osztályán dolgozom, de most a COVID járvány miatt az intenzív osztályon igyekszem segíteni koronavírus fertőzöttek ellátását. Félállásban továbbra is a SE Élettani Intézetének adjunktusa vagyok, kutatási területem az immunrendszer és kórokozók interakciója és az extracelluláris vezikulák.