23. nap

Január 1-én kaptam meg a koronavírus elleni oltásomat és ennek örömére naplót indítottam, hogy mi történik velem nagyban és molekuláris szinten a következő 30 napban. Igyekszem közérthetően és helyenként illusztrálva bemutatni az eseményeket. Előre bocsátom, hogy a közérthetőség fontosabb szempont lesz, mint a tűpontos immunológia leírat, ezzel lehet nem egyetérteni, a kritikát szívesen fogadom. (Hogy miért vetemedek ilyenre, azt írás alján lehet megtalálni).

Nézzük mi a helyzet a 23. napon:

• Megkaptam a 2. oltást. Hasonlóan történt, mint az első alkalommal. Én is hasonlóan készültem:
• Figyeltem arra, hogy MA MEGFELELŐ ÁLLAPOTBAN legyek az oltáshoz: fontos a mértéktartó táplálkozás, illetve az alkohol vagy egyéb tudat/állapot módosító szerek kerülése és a megszokottnál picit többet aludtam. Az oltás előtt tisztálkodtam – ezzel segítve az orvos és asszisztens kollégák munkáját és csökkentve az oltási mellékhatások esélyét.
• Átfutottam ismét a betegtájékoztatót és vittem magammal az első körben kapott oltási igazolást.
• Az oltási időpontra pontosan érkeztem – ezáltal elkerültem a csúszást és azt, hogy felesleges várakozással a szükségesnél nagyobb tömeget képezzünk az oltóközpontnál.
• Rövid orvosi vizsgálat és beszélgetést követően az izomszövetbe (mindegy, hogy ugyanoda, vagy máshova) injekció formájú oltást kaptam. Mivel az oltás térfogata kicsi, az átlagos oltásoknál kisebb fájdalmat éreztem – ma még annyit sem, mint az elsőnél.
• 20-30 perces megfigyelést követően az oltási igazolásomat teljesen kitöltötték. Ezt követően a létszám csökkentése érdekében hazamentem.
• ISMÉT SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI AZ OLTÁSOMHOZ KÖZVETLENÜL, VAGY KÖZVETVE HOZZÁJÁRULÓ MINDEN KOLLÉGÁNAK EGÉSZSÉGÜGYI, ÁLLAMIGAZGATÁSI, ILLETVE A KUTATÁSI ÉS GYÁRTÁSI FOLYAMATBAN RÉSZTVEVŐNEK, HOGY MEGKAPHATTAM AZ OLTÁST. Az elmúlt 1 évben valószínűleg rendkívüli erőfeszítéseket tettek az oltásaim érdekében, túlórákkal, ünnepek feláldozásával, saját egészségüket és szabadidejüket nem kímélve. Köszönöm!
• Az azóta eltelt órákban enyhe sajgás emlékeztet az oltásra és aludtam egy jót délben, egyéb tünetem nincs– de tisztában vagyok vele, hogy még jelentkezhet más is. A mellékhatások listázva vannak a betegtájékoztatóban, leginkább hőemelkedésre és fejfájásra, levertségre, valamint az oltás helyén fájdalomra, duzzanatra kell készülnöm.

Nézzük mi is történik most molekuláris szinten – bár semmi nagy újdonság nem várható ebben a szakaszban az első oltáshoz képest:

• Az oltásom egy mRNS alapú oltás. Eleinte ugyanaz fog történni, mint elsőre. Emlékeztetőül:
• Az mRNS normálisan a DNS-ről átíródó üzenet (innen a neve is: messenger RNS), ami kikerül a sejtmagból (ahol a DNS van) és a sejtplazmában lévő riboszómán fehérje készül róla. Ilyen fehérje például az aktin, ami az izomsejtek összehúzódásában játszik szerepet. Ha koronavírus fertőzi a sejtet, akkor az aktin helyett a vírus RNS-ről a vírusfehérjék íródnak át, amiből meg vírus készül, és a fertőzött gazdasejt egy idő után károsodik és elpusztul, vagy elpusztítják a rendfenntartó sejtek, a fehérvérsejtek, hogy ne készüljön több vírus.
• Az oltás esetében az mRNS azonban nem a teljes vírust kódolja, hanem csak egy igen jellemző fehérjéjét, a tüskefehérjét. Ilyen formában nem kell attól tartani, hogy vírusfertőzés lesz az oltás következtében, mert a vírus teljes kódja nincs jelen. Csak a tüskefehérje készül el, aminek a nagy része le fog bomlani a sejtben, mint „hibás” fehérje, a másik része kiürül a sejtek közötti térbe, egy kisebb része meg bemutatásra kerül a fehérvérsejteknek.
• A tüskefehérje mRNS-t nem olyan könnyű bejutatni egy sejtbe. Az izomba adott oltás nem azt jelenti, hogy közvetlenül az izomsejtbe adjuk, hanem a sejtek közötti térbe. Ott pedig a kósza RNS-eket a nem annyira kósza RNS-bontó enzimek gyorsan lebontják. Ezért az mRNS-t be kell csomagolnunk és fel kell adni postán. Az én oltásom esetében ezt kis liposzómákba csomagolták, amelyek képesek beleolvadni a környező sejtekbe.
• Azt érdemes tudni, hogy a beolvadás a környező sejtekbe gyorsan megtörténik, pár perc, maximum 1-2 óra alatt. Ezek a vezikulák nem nagyon jutnak messzire, mert nem szeretnek csak úgy úszkálni. Ebből fakadóan az a valószínű, hogy az oltás helyén lévő sejtek – izom- és kötőszöveti- fogják felvenni az mRNS-t és termelik majd a tüskefehérjét, bár bizonyára jut belőlük néhány az antigénprezentáló sejtekbe is.
• A tüskefehérje-termelés nem megy olyan hipp-hopp, idő kell neki. Mostanra ( kb. 10 órával az oltás utánra) már biztosan bőven termeltek a sejtek tüskefehérjét, sőt valószínűleg néhány már ki is került a sejtfelszínre bemutatásra. Hamarosan lesz is nagy ijedtség a tüskefehérje-szakértő immunsejtek között, és ennek lehet a következménye az első oltáshoz képest gyakrabban és intenzívebben jelentkező hőemelkedés. De ne aggódjuk, ha valakinek nem lesz, ez nem jelenti azt, hogy nincs válasz. Sokan sokféleképp reagálunk a biológiai behatásokra.
• Ebben a pillanatban, tehát kicsit sajog az oltás helye, lázam nincs, generalizált immunválasz még nincs.
• Szóval MÉG MINDIG JÓL VAGYOK.

Folytatás holnap.

A nevem Lőrincz M. Ákos. A naplót magánemberként vezetem, egyébként a Semmelweis Egyetemen szereztem PhD fokozatot immunológia témában. Jelenleg belgyógyászként a Szent György Kórház kardiológia osztályán dolgozom, de most a COVID járvány miatt az intenzív osztályon igyekszem segíteni koronavírus fertőzöttek ellátását. Félállásban továbbra is a SE Élettani Intézetének adjunktusa vagyok, kutatási területem az immunrendszer és kórokozók interakciója és az extracelluláris vezikulák.