29. nap

Január 1-én kaptam meg a koronavírus elleni oltásomat és ennek örömére naplót indítottam, hogy mi történik velem nagyban és molekuláris szinten a következő 30 napban. Igyekszem közérthetően és helyenként illusztrálva bemutatni az eseményeket. Előre bocsátom, hogy a közérthetőség fontosabb szempont lesz, mint a tűpontos immunológia leírat, ezzel lehet nem egyetérteni, a kritikát szívesen fogadom. (Hogy miért vetemedek ilyenre, azt írás alján lehet megtalálni).
Nézzük mi a helyzet a 29. napon:

• JÓL VAGYOK. Nincs semmilyen tünetem. Nem fáj a vállam, nincs hőemelkedésem, nem vagyok levert. Nincs semmilyen olyan egészségügyi panaszom, amit az oltás okozhatott volna.
• Örömmel jelentem azt is, hogy az Egyesült Államokban egy másik gyártó oltását megkapó kolléga is jól van a 24. napon.
• Az következő 12 órában elérem a várható védettséget a megkapott oltásoktól. Ez a védettség 95%-os, ami azt jelenti, hogy az oltottak megbetegedésének esélyét 95%-kal csökkenti, az oltatlanokhoz képest. Fontos hangsúlyozni, hogy a maradék 5% sem védtelen teljesen. A kiváltott immunválasz őket is felkészíti valamilyen szintig, de nem elegendő ahhoz, hogy ne alakuljanak ki a tünetek és a betegség. Azonban, ha lesznek is megbetegedések az oltottak között, azok jóval enyhébb lefolyásúak lesznek.
• Ha a közeljövőben mégis megbetegednék, akkor hamarabb legyőzhetem a vírusokat, mert az előnyük sokkal kisebb és több okból is hátrányos helyzetből indulnak:
• A nyálkahártyák feltehetőleg dugig vannak tüskefehérje ellenes A-típusú antitestek. Ezek nem csak a vírus felismerését segítik, hanem gátolják is a működésüket is azáltal, hogy rátapadnak a tüskefehérjékre.
• Ha a vírusok átjutnak az antitesteken és a veleszületett immunrendszer védvonalain, akkor tudják csak a nyálkahártya sejteket megfertőzni. Ezek a megszokott módon jelzik MHC I-en keresztül a vírus fertőzés tényét az arra járőröző felszaporodott tüskefehérje szakértő T-sejteknek, akik azonnal agresszív válasszal fognak reagálni. Elpusztítják a megfertőzött sejteket, ezáltal lelassítják a vírus szaporodását és riadóztatják az összes környező szöveti és immunsejteket. Előbbiek lezárják a kapukat és nem jut be a vírus, utóbbiak fokozzák az aktivitásukat, hogy felfedezzék a támadó részecskéket.
• Az elindult immunaktiválódási folyamat és a fertőzött sejtek szétesése és a tüskefehérje szivárogtatása hamarosan aktiválja a tüskefehérje ellenes antitesttermelő B-sejteket, akik fokozzák az antitesttermelést és a T-sejtekehez hasonlóan osztódni kezdenek.
• A gyulladási folyamat a limfociták, az antitestek, a komplement rendszer, és antigén prezentáló sejtek révén kiterjedté válik, és a szervezet minden sejtje felkészül a koronavírus támadás újabb hullámaira. Így hiába próbál pl. egy másik tüdőlebenyben támadni a koronavírus, már ott is számítanak az ostromra.
• Az immunharc így csak rövid ideig fog tartani. Az immunrendszer hátországa kifogyhatatlan utánpótlással rendelkezik egy egészséges embernél, míg a megszálló koronavírus csapatok hamar kifogynak az utánpótlásból. A vírusoknak muszáj hódítaniuk, mert ha nem, akkor nem tudnak szaporodni és elfogynak. Tehát már azelőtt lecsökken a vírusok száma, hogy tünetek alakultak volna ki, és így jóval hamarabb szűnik meg az én fertőzőképességem is.
• Az én immunváram így már felépült, nálam nem lesz koronázás és én sem fogok megkoronázni remélhetőleg senkit.
• Ilyen formán egy darabig elbúcsúzom a koronavírustól. Bár eddig csak félév utánkövetési idő áll a rendelkezésünkre, hogy felmérjük az oltást követő védettségi szintet, nem győzőm hangsúlyozni, hogy valószínűleg ennél jóval hosszabb ideig leszünk védettek. Az 1-2 év a reális az oltottaknál és talán ennél is hosszabb idő a betegségen átesettek esetében. Szóval, ha be akar hozzám ugrani a koronavírus, akkor valami újat kell kitalálnia.
• Mutálódnia kell, és nem kétlem, hogy fog is, mert ő is az életéért küzd. Viszont nem bennem fog mutálódni! Ahhoz előbb jól meg kéne fertőzzön, amire nem adok neki esélyt. Folytatom a maszkviselést és a szigorú előírások betartását.
• Ez az a pont, ahol még egyszer meg kell köszönöm mindenkinek, akik részt vettek a 2021. januári beoltásom megszervezésében Karikó Katalintól a gyártó cégen, a hivatalos szerveken és a beoltásomat végző kollégákon keresztül Feleségemig – akinek már csak egy naplóbejegyzést kell kibírnia.
• És ha már a köszönet résznél járok, itt térek ki arra, hogy a mai nappal véget ért az intenzív osztályos kiküldetésem. Kb. két és fél hónapot töltöttem el súlyos koronavírus fertőzött betegek ellátásával egy nagyszerű csapatban, amellyel nap, mint nap hosszú utat jártunk be. És bár előttünk is komoly erők egyengették ezt az utat, a koronavírusnak sikerült nap, mint nap újabb akadályokat gördíteni elénk. Köszönöm az útépítést a csapat minden tagjának: Nővéreknek, Gyógytornászoknak, Dietetikusnak, Segédápolóknak, Betegkísérőknek, Takarítóknak, Adminisztrátoroknak, Főnővérnek és Főfivérnek, Mindenkinek, aki a háttérben segített, hogy mi is tudjunk segíteni. És köszönöm az Orvostársaknak, akik miatt nap, mint nap lelkesen mentem be, mert nagyszerű emberek és erőt adtak a munkához. Sok türelmet és kitartást kívánok a továbbiakhoz!
• A koronavírustól viszont egyáltalán nem búcsúzom, mert régi-új színtéren csapunk majd össze, ahol olyan ellenfelekkel is lehet még találkozni, mint a szívinfarktus, vagy a szívelégtelenség.
Folytatás holnap.
A nevem Lőrincz M. Ákos. A naplót magánemberként vezetem, egyébként a Semmelweis Egyetemen szereztem PhD fokozatot immunológia témában. Jelenleg belgyógyászként a Szent György Kórház kardiológia osztályán dolgozom, de most a COVID járvány miatt az intenzív osztályon igyekszem segíteni koronavírus fertőzöttek ellátását. Félállásban továbbra is a SE Élettani Intézetének adjunktusa vagyok, kutatási területem az immunrendszer és kórokozók interakciója és az extracelluláris vezikulák.