8. nap

Január 1-én kaptam meg a koronavírus elleni oltásomat és ennek örömére naplót indítottam, hogy mi történik velem nagyban és molekuláris szinten a következő 30 napban. Igyekszem közérthetően és helyenként illusztrálva bemutatni az eseményeket. Előre bocsátom, hogy a közérthetőség fontosabb szempont lesz, mint a tűpontos immunológia leírat, ezzel lehet nem egyetérteni, a kritikát szívesen fogadom. (Hogy miért vetemedek ilyenre, azt írás alján lehet megtalálni).

Nézzük mi a helyzet az 8. napon:
• MÉG MINDIG JÓL VAGYOK, semmilyen abnormális testi reakciót nem figyelek meg magamon általában vagy az oltás helyén. Bevallom, többször átbogarásztam az oltás környékét nyirokcsomók után kutatva, hátha tapintok legalább egy huncut reaktív (vagyis gyulladásos reakcióba jött) nyirokcsomót, de nem. Ugyanúgy nem tapintok ilyen nyirokcsomót, mint ahogy a többi oltásnál sem.
• Az oltás helyén sincs nyom. Ez nem fog olyan heges „cupp”-ot maga után hagyni, mint a fekete himlő oltása. (Az oltási nyomot ne keresse senki magán, aki 1980 után született, mert a Földet 1978-ban nyilvánították „fekete himlő”-mentesnek. Ezután még 2-3 évig oltottak ellene.)
• Az Egyesült Államokban a 72 órája a másik mRNS alapú oltást megkapó kolléga is kiválóan van, nem fáj már a váll sem.
Molekuláris szinten:
• Zajlik az aktivált immunsejtek sokszorozódása. Még nincsenek elegen, és talán még van néhány tüskefehérjém, vagy legalább tüskefehérje darabom, amivel tovább lehet trenírozni az immunsejteket.
• Egyelőre hagyom is őket osztódni, mert ez egy hosszú folyamat sok-sok kontrollponttal és adminisztrációval. Ezek részleteire bővebben később fogok kitérni.
• Tehát 7 NAPPAL ELŐBBRE JÁROK A KORONAVÍRUS ELLENI IMMUNVÁLASZBAN, MINTHA MEGFERTŐZŐDTEM VOLNA. Talán már van valami védettségem.
Most viszont foglalkozzunk kicsit az allergiás reakcióval.
• Rögtön az elején jöjjön az adat: 2021. január 6-án jelentette a CDC ???? kb. USA ÁNTSZ), hogy 1,9 MILLIÓ OLTÁST KÖVETŐEN 21 ESETBEN (1,1 EMBER A 100 000-BŐL) TAPASZTALTAK ANAFILAXIÁS REAKCIÓT. És EGYIK SEM VOLT HALÁLOS kimenetelű, hála a megfigyelési időnek és a szakszerű ellátásnak.

Innentől csak műkedvelőknek és csak saját felelősségre:
• Mi is az allergiás reakció? Helyesebb talán túlérzékenységi reakciót emlegetnünk, amelyeknek több formája ismert, de számunkra az 1-es típusú túlérzékenységi reakció az érdekes, mert ennek a retteget megjelenési formája az anafilaxiás sokk. Az 1-es típust korai, vagy azonnali típusnak is hívják, mert gyorsan alakul ki. A többi típus is okozhat súlyos állapotot, de a tünetek jóval lassabban alakulnak ki, ezért szinte soha nem jutunk el oda, hogy életveszélyt okozzanak
• Az 1-es típusú túlérzékenységi reakció leggyakrabban helyileg, vagy egy-egy szervre korlátozódva jelenik meg: csalánkiütés, kipirulás, hasmenés, szénanátha, stb. Sajnos azonban néha előfordul a teljes szervezetre kiterjedő formája is, ez az életveszélyes anafilaxiás reakció. Tünetei a hirtelen jelentős értágulat következtében kialakuló vérnyomásesés és a légutak görcse miatt létrejövő fulladás.
• Ezeket a hirtelen nagy mennyiségben felszabaduló gyulladásos szabályozó molekulák (pl. a hisztamin) okozzák. Ezek hatását látjuk pl. a darázscsípésnél is. A megértéshez is a darázscsípést hívjuk segítségül: A darázscsípés (ami igazából szúrás) során idegen anyagok jutnak belénk. Ezt a szervezet nem szereti, mert veszélyes kórokozók is bejuthatnak ilyenkor. Ezért a csípés környékén lévő sejtek észreveszik, hogy „valami baj van” és rögtön rendőrért kiáltanak. Meg is jönnek az első immunsejtek (jellemzően falósejtek), akik észlelik, hogy itt tényleg „valami baj van”, és újabb immunsejteket hívnak. Többek között olyanokat is, akik képesek hisztamint felszabadítani. A hisztamin a „valami baj van” tábla. Ahol megjelenik, ott kitágítja az ereket, így több vér jut arra területre, és több immunsejt jön a vérrel. Ettől lesz duzzadt, piros és meleg a csípés helye. Fájdalmat meg azért okoz a hisztamin, hogy az agy is észrevegye a „bajt” és próbáljon tenni ellene valamit (pl. elhajtsa a darazsat) és a későbbiekben óvja a sérült részt, hogy gyógyulni tudjon majd.
• Ez eddig oké és fontos, hogy ne haljunk bele minden apró sérülésbe, de akkor minek az anafilaxiás sokk? Az anafilaxiás sokk egy egyértelmű túlkapása az immunrendszernek. Valamiért az első darázscsípést követően olyan ellenanyagok maradnak vissza, amelyek a második, harmadik stb. darázscsípésnél akkora reakciót váltanak ki, hogy a hisztamin mindenhol felszabadul és az egész testünk egy nagy csípés lesz: mindenhol kitágulnak az erek és pont úgy esik le a (vér)nyomás, mint egy átfolyó kazánnál, ha minden csapot egyszerre nyitunk meg. Persze a vér nem folyik ki az erekből, de az sem jó, ha a 6 liter vérünknek hirtelen a 12 literre tágult érpályát kellene kitöltenie.
• Deeeee, ha van nálunk érösszehúzó anyag pl. epinefrin más néven adrenalin, akkor megszüntetjük az értágulatot és az életveszélyt. (Igen ez pont az az adrenalin, ami veszélyhelyzetben is megemeli a vérnyomást, meg még sok minden mást is.)
• Az adrenalin önmagában nem oldja meg végleg a bajt, mert gyorsan lecseng a hatása, visszajöhet a hisztamin hatás, ezért szteroidot is adunk, ami a túlaktivált immunsejteket nyugtatja meg. Lassabban hat, de a hatása tartósabb. Kellhet még infúzió, meg más gyógyszer is, de megragadva a pillanatot tisztázzuk: A KALCIUMNAK SEMMILYEN HATÁSA NINCS AZ ANAFILAXIÁS SOKKRA, VAGY MÁS ALLERGIÁS REAKCIÓRA! Azért veszélyes kalciummal „gyógyítani” az allergiát, mert valójában nem gyógyítjuk vele, és ha abba a hitbe ringatjuk magunkat, hogy nem kell mást tenni, és így kialakulhat az anafilaxiás reakció.
• Ezek miatt oltunk úgy, hogy minden oltóponton rendelkezésre állnak azok az eszközök és szaktudás, amelyek kellenek egy ilyen anafilaxia ellátásra. Ezért is kell kivárni az oltás után a 15-30 perces megfigyelési időt.
• A jelenleg elérhető oltás összetétele ismert. Ez alapján a PEG (polietilénglikol) és a poliszorbát allergiások nem kaphatják meg az oltást.

Folytatás holnap.

A nevem Lőrincz M. Ákos. A naplót magánemberként vezetem, egyébként a Semmelweis Egyetemen szereztem PhD fokozatot immunológia témában. Jelenleg belgyógyászként a Szent György Kórház kardiológia osztályán dolgozom, de most a COVID járvány miatt az intenzív osztályon igyekszem segíteni koronavírus fertőzöttek ellátását. Félállásban továbbra is a SE Élettani Intézetének adjunktusa vagyok, kutatási területem az immunrendszer és kórokozók interakciója és az extracelluláris vezikulák.