A Nemzeti Összetartozás Napja üzen az egymásért viselt felelősségről is – dr. Áldozó Tamás mondott beszédet a városi megemlékezésen

A trianoni békeszerződés 104. évfordulója tiszteletére rendezett városi megemlékezést az önkormányzat ma délután az Országzászló Emlékműnél. A tiszteletadás a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, majd dr. Áldozó Tamás polgármester mondott beszédet, mellyel az első világháborút lezáró békediktátumra emlékezett és a nemzethez való tartozás érzésének fontosságát hangsúlyozta.

-Számos ma elhangzó beszéd elsorolja a leltárt, számba veszi veszteségeinket négyzetkilométerben, anyagiakban, lakosságszámban. A felsorolás minden tétele elkeserít és felzaklat egyszerre, az évszázadnyi időmúlás sem gyógyította be a sebeket – idézte fel a magyar történelem legtragikusabb eseményét, majd azt hangsúlyozta a Nemzeti Összetartozás Napja megjelölt nap magunkról, magyarokról.
-Alkalom arra, hogy önvizsgálatot tartsunk: mit jelent ma az ország, a haza, a nemzethez való tartozás, a hagyomány. Alkalom arra, hogy elismételjük történetünket a háborúkról és a békékről, szétsodortatásról és összetalálkozásról. Alkalom arra, hogy emlékezzünk 2004. december 5-ről és mindazokról, akik szószólói voltak az országban és a mi városunkban is a magyart magyar ellen uszító népszavazási kampánynak. Annak a kampánynak, ami új sebeket ütött, ami tetézte a szétszakítottság felett érzett fájdalmat.

A polgármester úgy fogalmazott, erős lélekkel, a jó emberek összekapaszkodásával a legkilátástalanabb helyzetekből is van felemelkedés, ugyanakkor a közönyre is figyelmeztetett.
-Iszonyú a közöny és a rosszindulat, ami a nemzetről szóló diskurzust körül veszi. Egymásra következő generációk tudatából mosódott ki az összetartozás érzése; az igazi határokat az ebből fakadó közöny húzta közénk, nem pedig a térképen matató politikusok.

Kiemelte, a nemzet nyelv, kulturális örökség, közös hagyomány, az ősök tisztelete.
-A nemzethez való tartozás a közös hagyományból, a kulturális örökségből és az ősök tiszteletéből való részvállalás, amiről maga dönthet mindenki. Maga, hiszen Magyarország elsősorban bennünk él, aztán ha bennünk él, akkor hordozzuk magunkkal mindenhol, Lendván vagy épp Kárpátalján, Pozsonyban vagy a legkisebb, völgyek között eldugott székely faluban is – mondta, hozzátéve,  Magyarország bennünk él, határai pedig körülölelnek mindenkit, aki az örökségből neki jutó részt vállalja.

Dr. Áldozó Tamás hangsúlyozta, a megmaradást támogató közösségek, iskolák, óvodák megtartása, a veszteséget szenvedők megsegítése, a szülőföldjükről menekülni kényszerülők befogadása, közös ügy.
-Közös ügyünk az is, amiből építkezni tudunk évről évre messzebbre jutva: a csíksomlyói búcsú, a felvidéki vártúrák, megérkezés Gyimesbükkre az ezeréves határhoz, vagy rácsodálkozás a magyar szecesszió remekeire Szabadkán. Vagy csak egy kézfogás, ami ezer kilométereket, országhatárokat, szétválasztani gerjesztett indulatokat ír felül, tesz semmivé örökre szólóan.

A szónok beszéde végén az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló 2010. évi törvényére hivatkozott.
-Az Országgyűlés 2010. május 31-én kinyilvánított akaratával egyetértésben valljuk, hogy: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.”

A megemlékezés a Tarczy Lajos Általános Iskola diákjainak emlékműsorával folytatódott. A magyarságtudatot erősítő dalok és versek mellett az intézmény legfiatalabb tanulói a magyar néphagyományokat idézték meg dalos-táncos műsorukkal, majd az önkormányzat, a hivatásos szervek, a helyi pártok, továbbá katonai hagyományőrzők, intézmények és civil közösségek helyezték el az emlékezés koszorúit az Országzászló Emlékműnél.

A tiszteletadást követően a Pápai Huszár Egyesület a Fő téren egy kiállításon mutatta be a magyar katonai hagyományokat. A Nemzeti Összetartozás Napjára szervezett programot az Ismerős Arcok és Papp Gyula koncertje egészítette ki.