A holokauszt áldozataira emlékeztek a zsinagógában
Ma délután tartották a zsinagógában a holokauszt megemlékezést, melyet ezúttal is a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület szervezett. A magyar, majd az izraeli himnuszt követően a megemlékezésen megjelenteket Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke köszöntötte.
– „Embernek lenni azt jelenti, hogy feltesszük a kérdést: Miért?; – Jonathan Sacks, a 2020-ban elhunyt brit birodalmi főrabbi gondolata szerepelt az idei plakátunkon. Mert kérdezni kell, kíváncsinak kell lenni, anélkül nincs válasz, nincs tanulás. Márpedig a zsidóság egyik megmentője, túlélésének záloga évezredeken keresztül a tanulás volt, és remélem, hogy ma is az. Hazánkban az oktatás jellemzően a tanár-hallgató viszonyra épül, azonban a zsidóságban mi azt tanuljuk, hogy mindig kérdezzünk: ha nem értjük, ha mást gondolunk, ha segítséget kérünk – kérdezzünk, mert abból tanulunk. A zsidó iskolákban, a rabbiképzésben évszázadok óta hagyománya van a tanulópároknak. Hiszen nem vagyunk egyformák – ez azt is jelenti, hogy tanulhatunk a másiktól, a másik nézőpont, egy eltérő vélemény. Ezek ütköztetése, az érdemi vita, az érvelés mind azt segíti, hogy jobban megismerjük a témát, a mélyére ássunk, választ kapjunk a kérdéseinkre. Mert a miérteknek helye és ideje van. Ahogy a holokausztra is keressük a választ – közel 80 éve. Miért? Válasz sokféle volt, van és lesz. Ettől azonban a veszteség nem lesz kevesebb, a fájdalom nem múlik el, az emlékek megmaradnak, a családtagok hiányoznak. Amit tenni tudunk az az, hogy tanulunk és tanítunk, hogy itt vagyunk és beszélünk róla – mondta az elnök.
A rendezvényen dr. Áldozó Tamás polgármester kiemelte, el kell mondani azt a néhány mondatot, amivel tartozunk egymásnak, s amivel tartozunk a mártíroknak.
– El kell mondani, hogy ez egy nagyszerű közösség volt, olyan nagyszerű közösség, amely pápai volt, amely ezt a várost erősítette és gazdagította. Szomszédjaink voltak. A meg nem született gyermekeik és a meg nem született unokáik pedig a mi osztálytársaink, munkatársaink, barátaink lettek volna. Magukra maradtak, nem tudtuk megvédeni őket, kevés segítséget kaptak, s megtörtént a történelem egyik legnagyobb borzalma, a népirtások közül pedig a legnagyobb, s ez a közösség elpusztult. Nekünk az a kötelességünk, hogy emlékezzünk rájuk, hogy számon tartsuk őket és olyan világot építsünk, olyan világért legyünk felelősek, amelyben ez soha többé nem történhet meg – hangsúlyozta a polgármester.
A mártír istentiszteleten Kurucz Ákos rabbi és Csatlós Tamás előimádkozó szolgált. Kurucz Ákos hangsúlyozta, a mai napon arra emlékezünk, hogy 1944. május 24-én a városban felállították a gettót, s körülbelül 6 hét múlva, július elején 2600 pápai és közel 900 Pápa környéki zsidót a halálba szállítottak.
– Az I. világháború végétől kezdődően egyre nagyobb teret nyertek azok a gondolatok, hogy a zsidók másodrangúak, s nem érdemlik meg azt, hogy éljenek, és zsidó módjára a többségi társadalommal együtt békében éljenek. A társadalom egyre több szegmensében már nem volt helyük, a 40-es évek elején már kizárták őket a kamarákból, az iskolákból, később már nem volt szabad villamoson utazni, biciklit és rádiót birtokolniuk. Aztán eljutottunk oda, amikor a többségi társadalom nem engedi, hogy a zsidók zsidókként éljenek közöttük, a második stádium, amikor nem engedik, hogy közöttük éljenek, a harmadik pedig, amikor nem engedik, hogy éljenek, s elszállították őket – emelte ki a rabbi, aki hozzátette két dolgunk van, az egyik az emlékezés és az, hogy úgy neveljük a gyermekeinket, hogy semmilyen megkülönböztetést ne fogadjanak el érvényesnek.
A beszédeket követően Bíró Eszter énekesnő és Teszter Nelli zongoraművész koncertje következett, emléket állítva a hajdani zsidóságnak. A rendezvényen Bognár Sára szavalattal működött közre. A megemlékezés végén a jelenlevők elhelyezték az emlékezés köveit a Tóraolvasó emelvényen, a bimán.
