A magyar vonószenekari hagyomány és a lipicai lótenyésztés szellemi kulturális örökség lett

Jelenleg a magyarországi örökségelemek közül a mohácsi busójárás, a matyó hímzés, a közös felterjesztésként benyújtott solymászat és a kékfestés hagyománya szerepel az UNESCO szellemi kulturális örökségének reprezentatív  listáján. A felterjesztési dokumentáció a Hagyományok Háza szakmai közreműködésével készült. 

Magyarország önálló felterjesztésként nyújtotta be az UNESCO listájára a magyar vonószenekari hagyományok örökségelemet. A lipicai lótenyésztés hagyományát nyolc ország – Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovénia és Szlovákia – közösen terjesztette az UNESCO elé.

A lipicai lótenyésztés több mint 450 éve egyesíti a közösségeket, erős közös identitástudatot teremt. Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovénia, Szlovákia rendelkezik a lipicai lovakat tenyésztő ménesgazdaságokkal. 

Hazánk a lipicai lóval gyakorolt fogathajtás nemzetközi eredményeivel kiemelkedő teljesítménnyel bír.

A vonószenei formáció évszázadok folyamán alakult ki az úri vonószenei gyakorlat alapján.

A hegedű–brácsa–bőgő alapfelállású paraszti vonósbandák meghatározó elemei voltak a hétköznapok és ünnepek közösségi és családi alkalmainak, táncos és énekes mulatságainak. Ma több száz népzenész számára életforma, hivatás a vonószene gyakorlása és tudatos továbbörökítése. 

Van mire büszkének lennünk!

(fotó: menesgazdasag.hu és  Farkas-Mohi Balázs)