A nemzeti összetartozás bennünk él

„A kopjafa olyan, mint az élő fa, mely mélyen a szülőföldbe kapaszkodik. A fa olyan, mint mi magunk vagyunk. Nekünk is mély gyökereket kell növesztenünk, múltunk, történelmünk, kultúránk, nyelvünk gyökereit mélyen a talapzatba kell ereszteni, hogy túléljünk, mert onnan jön a tápláló erő, melyre a mindennapokban szükségünk lehet” – fogalmazott A nemzeti összetartozás napja alkalmából ma délután rendezett városi megemlékezésen elmondott ünnepi beszédében dr. Vaitsuk Mária önkormányzati képviselő.

A szónok ezt követően arról szólt, hogy ahogy kevesen értik a kopjafák nyelvét, úgy kevesen értenek a magyarok nyelvén és még kevesebben értenek meg bennünket. Éppen ezért nekünk kell elmesélni történetünket, és tovább adni gyermekeinknek.

Dr. Vaitsuk Mária Kós Károly szavait idézte: „Valahol aláírtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol leosztottak valamit; valahol egy nyitott ajtót becsaptak, hogy legyen az zárva örökre. Ahová a magunk erejével, ezer esztendő munkájával kapaszkodtunk, és minden lépcsőfokot a magunk izmaival és eszével vágtunk a magunk vérével öntözött irdatlan sziklába: onnan dobtak le minket. Tudjuk miért.”

A beszédben elhangzott, június 4-e az a nap, amikor hazánk területének kétharmadát elcsatolták, amikor az összes arany-, ezüst-, réz- és sóbányát, a vas, szén és földgáz lelőhelyeink nagy részét, az erdők 88 százalékát, a közutak, vasutak, ipari üzemek közel felét elveszítettük és amikor több mint 10 millió magyar került határon kívülre.

A képviselő úgy fogalmazott, a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvény elfogadásával nemcsak a trianoni békediktátum tragédiájára emlékezünk, hanem arra a hatalmas erőfeszítésre is, amelynek köszönhetően a magyar nemzet újra meg tudott erősödni és büszke nemzetként állni a 20. század viharait, a 21. század kihívásait.

– Régóta keressük a formáját, hogyan tudnánk erre a napra úgy emlékezni, úgy magyarok maradni, és hogyan tudnánk úgy kezünkbe venni a saját sorsunkat, hogy közben mások ne tekintsék ezt ellenségességnek. Mára, a 21. századi Magyarország számára június 4. a helyére került. Érzéseink egyre letisztulnak, egyre erősebbek vagyunk ahhoz, hogy a felőrlődés helyett megújuljunk, megerősödjünk e tapasztalat által és megtaláljuk a formáját a közös emlékezésnek, az összetartozásnak, a közös ünnepekkel, a közös élményekkel, úgy, mint a mai napon – hangsúlyozta dr. Vaitsuk Mária.

A szónok ezután rámutatott, mi, magyarok mindaddig összetartozunk, amíg mi azt úgy akarjuk, mindaddig, amíg képesek vagyunk közös hagyományaink, ünnepeink méltó megtartására. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy a nemzeti összetartozást nem kell mesterségesen megteremteni, a nemzeti összetartozás bennünk él, nem pusztán egyetlen, szimbolikus naptári nap névadója.

– Azért vagyunk most itt, hogy emlékezzünk, hogy a kultúránkban, a nyelvünkben, az emberi kapcsolatainkban, a lelkünkben összetartozunk. A mai, az összetartozásunkat ünnepelni hivatott nap jegyében kérem a Jóisten áldását Önökre és minden magyar emberre szerte a világon – zárta gondolatait dr. Vaitsuk Mária.

A beszédet követően a Szent István Római Katolikus Általános Iskola 7.a és 4.a osztályos diákjainak Kézfogás a békéért című műsorát láthatták a megjelentek. A műsort Schrei Balázs magyar-ének-dráma szakos pedagógus állította össze.

A nemzeti összetartozás napja alkalmából rendezett városi megemlékezés koszorúzással zárult.