A pápai Tóték

Örkény István Tóték című kisregénye, drámája groteszk, abszurd és keserű humorral megírt korrajz. Az S.K. Társulat nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, hogy színre viszi a történetet,  hisz soha nem könnyű nagy klasszikusokhoz nyúlni, amit a szintén nagy színészklasszikusok már eljátszottak. Persze bátorság híján soha nem láthatnák új értelmezésben ezeket a műveket, s ezek az új értelmezések mindig magukon viselik a kort, amiben születtek.

A történet szerint  a második világháború idején Tót Lajos tűzoltóparancsnok katona fia azt írja, hogy feljebbvalója, az őrnagy ellátogat hozzájuk és a családnak jó benyomást kellene tennie. A család természetesen igyekszik megfelelni a kérésnek – ez az alaphelyzet, amit aztán számos helybeli bonyolít, de egyébként sem könnyű az őrnaggyal.

Az S.K. Társulat darabját Szabó Szilárd rendezte. Sokáig kerülgette a törénetet, nem tudta honnan megfogni, aztán elolvasta Örkény Levél a nézőhöz című előszavát, melyben megvilágítja a dráma hátterét, a világháborút, a hiábavaló küzdelmet, a rosszkor lázadást, a doni áttörést, s Örkény az ott elhunyt katonákra gondolva írta meg a Tótékat.

Az S.K. előadásában a korábbiakhoz képest nagyobb szerepet kap a zene, a fény, a mozgás. Ezek is segítenek abban, hogy a színészek megmutassák: a látszat, a máz egy pillanat alatt eltűnhet és marad az ember, igaz valójában. S ez az igaz való nagyon más, mint amit mutatni szeretne az egyén. A rendező irányította a próbafolyamatot, de nagyon sok ötlet érkezett a társulat tagjaitól is. 

– Azt gondolom, hogy a groteszk és a reális/szürreális határán mozog a történet, amit talán sikerült friss, új szemlélettel megfognunk. "Nem bántottuk" nagyon az eredeti szöveget, igaz, eléggé meghúztam, hiszen másfél órás az előadás. Az emberekre, a kapcsolatokra fókuszáltunk, hogy nincs fekete és fehér, hanem igenis vannak árnyalatok – mondta Szabó Szilárd. – Azt szerettük volna, hogy a néző gondolkodjon, nem kell mindig mindent kimondani. A visszajelzések eddig nagyon jók voltak, örömteli beszélgetésekben derült ki, hogy működik, ahogyan felépítettük az előadásunkat.

A darabot a társulatra igazította a rendező, vannak szerepek, amik kimaradtak és vannak, amelyeket másként formálnak meg. Nagy Imre játssza Tótot, feleségét, Mariskát Sz. Juhász Klára, lányuk Ágika szerepében pedig Reményi Réka lép színpadra. Az őrnagy szerepe Szabó Szilárdé lett. A fiatal plébános Firtl Martin, Gizi Gézáné, a rossz hírű nő Bolla Kata, Gyula Molnár Csaba, a vajákos asszony László Kata, a postás Szabó Erika. Szalai Bianka pedig a technikai hátteret biztosítja az előadáshoz.