A séf és a mesterszakács

Gyimóti Tamás mesterszakács és Farkas Richárd séf volt a SztoriTime októberi alkalmának vendége. A gasztronómia két pápai származású jeles képviselője mesélt a kezdetekről, hogy ki miért választotta ezt a hivatást, a konyhaművészet jövőjéről, magyar specialitásokról.

Gyimóti Tamás szüleié volt a Vadásztanya étterem, s a szülők épp ezért a vendéglátós pályát választották gyerekeiknek. Tamás úgy fogalmazott, hogy apránként érzett rá a mesterség ízére. Szerette a versenyeket, megmérettetéseket, a honvédségi csapattal 2008-ban egy ezüst- és egy bronzéremmel tértek haza.

Farkas Richárd édesanyja javaslatára indult el ezen az úton. Erkeles volt, nagyon szeretett rajzolni, megfordult a fejében a képzőművészeti pálya is – a szépérzék visszaköszön ételein. Győrben tanulta ki a mesterség alapjait, aztán több konyhában is megfordult.Dolgozott többek közt Győrben a Rába Hotelben, Krausz Gáborral, a MÁK bisztróban és Barcelonában is. Amikor hazatért, az őriszentpéteri Pajta séfje lett. Március óta szabadúszó, főz, kóstol, tanít.

Gyimóti Tamás visszavonult a vendéglátástól, de nagyon szereti az igényes konyhákat, s elmesélte, hogy ő kóstolta Ricsi fogásait, lenyűgöző volt az egyéni ízvilág, mely visszatükrözte a bakonyi gyerekkort. Tamás abban az időszakban tanult és dolgozott, amikor még nem volt ennyire nyitott az éttermi konyhák világa, a szakácsok féltékenyen őrizték a recepteket, a titkokat. Ma már  könnyebb tanulni, beköszön a hazai konyhákba is a nagyvilág.

Mindketten bizakodóak a magyar gasztronómiát illetően, vannak nagyon ügyes fiatal szakácsok, séfek, akik bátrak, kísérletezőek. Abban egyetértettek, hogy a jó konyha elengedhetetlen feltétele a friss, helyi alapanyag. A beszélgetés végén arra kérésre, miszerint mit ajánlanának egy könnyű esti vacsorához, Tamás könnyű salátát javasolt, Ricsi pedig nevetve mondta, hogy beülnek a családdal egy jó pizzára, hisz azt bármikor szívesen megeszi, nagy kedvence.