A tél ma megmutatta szebbik arcát

A tél ma megmutatta szebbik arcát. Lehet szeretni, vagy nem szeretni, de az vitathatatlan, hogy varázslatos hangulata van annak, amikor arra ébredünk, hogy vastag, fehér hótakaró fedi a tájat. S bár sokan úgy gondoljuk, szinte napra pontosan egy hónapot késett a havazás, azért a gyermekek éppen úgy örültek a hatalmas pelyhekben hulló hónak, mintha karácsonykor érkezett volna.

A tél ma megmutatta szebbik arcát. A vasárnap reggel nyugalmába városszerte csakhamar vidám gyermekkacagás csendült, varázsütésre előkerültek a szánkók, repültek a hógolyók és egymás után készültek a hóemberek, hókutyák, hómacik, akik az olvadásig hirdetik majd az alkotók kreativitását és mosolyt csalnak a járókelők arcára.

A tél ma megmutatta szebbik arcát és egy kis lassításra késztetett minket. A kristálytiszta csillogásban eszünkbe juthattak régmúlt telek nagy hóesései, azok az idők, amikor még természetes volt, hogy télen esett a hó, amikor még magunk is gyermekek voltunk és addig játszottunk odakint a sokszor derékig érő hóban, amíg teljesen átfagytunk – s bizony néha még annál is tovább.

A tél ma megmutatta szebbik arcát. Lassítsunk kicsit és gyönyörködjünk a behavazott város csodájában! Mert Pápa tavasszal és ősszel, nyáron és télen is csodaszép!