A vadvirágosok biztosan nem hervadnak el

A Pápai Vadvirág Művészeti Egyesületben a hagyományok ismerete és tisztelete mindig részét képezte a táncosok képzésének. A húsvéti tradíciókról és a nagyhét hagyományairól is szó esett a néptáncegyüttes ünnepi alkalmán, ahol természetesen locsolóversek kíséretében megöntözték a lányokat.

Scheller Lili karvezetőt érte a(z önként vállalt)  tisztesség, hogy elsőként locsolták meg – no persze nem rózsavízzel, hanem egy nagy vödör csapvízzel, így aztán tényleg nem hervad el. Utána következett a bátor lányok csoportja, ők is kaptak a vízből bőségesen. Végül azért a kölni is előkerült, bár a sokféle illat keveredése után kérdéses volt, melyik megoldás a humánusabb….

Reményi Réka, a Vadvirág egyik táncosa elmondta, hogy a húsvét hétfő a locsolkodás napja. Alapja a víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami utal a locsolás egykori módjára, tudniillik a lányokat néha  akaratuk ellenére, erőszakkal a kúthoz hurcolták, ahonnan vödörszám öntötték rájuk a vizet.  

A locsolás eredete a keresztelésre utal, valamint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat a zsidók locsolással akarták elhallgattatni.

S hát cserébe piros tojás jár, ami szintén régi hagyomány. A kölnivizes locsolás csak a két világháború között terjedt el.