Anyák napjára

Ő tudta, érezte először a létezésed. Az ő hangja az, amit már születésed előtt jól ismertél. Ő az, akinek szívdobbanásával együtt dobbant a szíved. Ő az, aki elfelejtett minden fájdalmat, amint a karjaiban tarthatott. Ő az, aki percekig állt az ágyad mellett a légzésedet figyelve. Ő az, akit éjszakákon át ébren tartottál a sírásoddal. Ő az, aki álomba ringatott. Ő az, aki megmutatta neked a világot. Ő az, aki mesélt neked. Ő az, aki az első szavadat meghallotta. Ő az, aki felé megindultak első, botladozó lépéseid.  Ő az, akinek homokból tortát sütöttél és úgy "falatozott" belőle, mintha a Föld legfinomabb süteményét enné. Ő az, aki aggódva állt az ágyad mellett, amikor beteg voltál. Ő az, aki fogta a kezed és ő az, aki elengedte, amikor kellett. Ő az, aki első rajzaidat máig kincsként őrzi. Ő az, akinek gyógypuszijára minden fájdalom enyhült. Ő az, akinek legalább annyira fájt, ha dorgálnia kellett, mint neked. Ő az, akinek kamaszként oly sokszor ellent mondtál és ő az, akiről sokszor bebizonyosodott, hogy igaza volt. Ő az, akit sokszor láttál fáradtnak, rád mégis mindig volt ideje. Ő az, akinek a legnagyobb boldogság, ha téged boldognak lát, de megszakad a szíve, ha neked fáj valami. Ő az, aki útnak indított és ő az, akihez bármikor visszatérhetsz. Ő az, akinek az életed köszönheted és akinek te jelented az életet.

Ő az édesanyád!

Fotó: Pixabay (illusztráció)