Az 56-os forradalomra emlékezett a város

A hagyományokhoz hűen a belvárosban Kiss Zoltán és dr. Katona István emléktáblájának megkoszorúzásával kezdődött az önkormányzat megemlékezése az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján, majd a Jókai Mór Művelődési Központban folytatódott az ünnepi program.

A 66 évvel ezelőtt zajlott budapesti és pápai eseményeket dr. Hermann István nyugalmazott könyvtárigazgató idézte fel emlékbeszédében. Mint mondta, az 50-es években az államkormányzat hatalom gyakorlását a drasztikus módszerekre, internáló és munkatáborokra, a feljelentgetésekre és a besúgásra építette fel. Az a rendszer a rendvédelmi szervek és az Államvédelmi Hatóság terrorjával végrehajtott, az élet minden területét ellenőrizni hivatott bűnös politikai rendszer volt. Ez 1956 őszére teljességgel aláásta, megsemmisítette a lakosság, többnyire még a nagy létszámú párttagság szimpátiáját is. A politikai elnyomást kizárólag a karhatalom erejével, a szovjet szuronyok hegyeivel lehetett fenntartani és már csak a szikra hiányzott, amely elindíthatja a robbanást. 
– Október 23-a délutánra, sok huzavona után, végül engedélyezték a diákok szimpátia felvonulását és rendezvényét a Bem-szobornál. A diákság rendezett sorokban vonult a Műegyetemtől a Bem térre. A diákok egyik fontos jelszava volt: „Kossuth címert” akarunk! A Bem-rakparton jelent meg először a kivágott Rákosi-címer nélküli lyukas zászló, ami a forradalom visszavonhatatlan jelképe lett. A tömeg a rádióban szerette volna beolvasni az elfogadott 16 pontos követelést. A rádiónál az ÁVH tagjai adták le az első lövéseket, a tüntető tömeg fegyverekhez jutott, így szabályos ostrom kezdődött, amely végül a rádió elfoglalásával végződött. Az itteni halottak száma még ma sem ismert pontosan, becslések szerint legalább 200 főre tehető – mondta a szónok.

Dr. Hermann István egy pápai visszaemlékezőt is idézett: „A rádióból beszé­dek hallatszottak és sokféle zene. … de az egyik furcsa és szomorú bennem maradt. Ha meghallom, még mindig összeszorul a torkom. … ez a mű Beethoven Egmont-nyitánya, és ez maradt a forradalom himnusza. … Másnap az iskolában csak ültünk a termekben, nem volt tanítás, mi kitépkedtük az oroszkönyvekből Sztálin és Rákosi képét, felakasztottuk a táblát tartó szegre. Volt, aki össze is tépte a könyveket. A város lakossága örömmel, felvonulással fogadta a hírt, hogy az orosz csapatok elhagyják az országot…"

A szónok felidézte azt is, hogy 1989-től ünnepelhetjük szabadon október 23-át, hogy a 2006-os, 50. évforduló terrorját nem lehet elfelejteni és úgy fogalmazott, a keleti határaink mellett dúló háború miatt ma sem lehet felhőtlen az emlékezés.

 
Az ünnepség …meghasadt az égbolt, mert egy nép azt mondta: elég volt! címmel Gál Tamás Jászai Mari-díjas színművész előadásában zenés, irodalmi összeállításával folytatódott és a Magyar Piéta szobornál koszorúzással zárult.