Az utolsó csoport is hazaindult a természetes detoxikálóból

A mai nappal véget ért az Erdei Vándortábor idei szezonja. A 12 útvonalat tartalmazó országos program a nyári szünet elején indult, az utolsó erdei vándorok ma indultak haza. Így történt ez a bakonyi útvonalon is, mely az idei évben is teltházzal működött, ami azt jelenti, hogy 22 csoport fedezte fel a Bakony rengetegeit, természeti szépségeit és épített értékeit.

Csiszár Adrienn, a Bakonyerdő Zrt. által működtetett bakonyi útvonal felelőse azt mesélte, a csoportok élményekkel gazdagodva indultak haza, a hét nap, hat éjszakás táborok rendben, probléma nélkül lezajlottak.
-Közel 650 diák és kísérőik látogattak idén a Bakonyba és a visszajelzések alapján nagyon jól érezték magukat – mesélte büszkén az útvonalfelelős. Hozzátette, az ország minden részéből fogadtak csoportokat.

A bakonyi erdei vándorok Bakonybélbe érkeztek, az első két éjszakát itt töltötték, aztán átgyalogoltak Huszárokelőpusztára, ahol szintén két éjszakájuk volt, a tábor utolsó két éjszakáját pedig Hubertlakon töltötték. Napi 10-20 kilométert túráztak, szállásuk sátortáborban volt, igazi kalandos napokat kínálva a fiataloknak.

Felsorolni is sok, mennyi különlegesen szép helyet kerestek fel túráik során: jártak Borostyán-kútnál, a kerteskői szurdoknál és a Judit-forrásnál. Felmentek a Bakony legmagasabb csúcsára, a Kőris-hegyre, a Vajda Péter kilátóba, jártak az Odvaskői-barlangnál, Pannon Csillagdában, fürödtek a Nagyteveli Víztározóban, megcsodálták a bakonyi „Gyilkos”-tavat. Az utolsó napokban a Szár-hegyi kilátó és a Witt Lajos kilátópont meghódítása volt a cél. S közben gyönyörködtek az erdő ezerszínű, ezer illatú, ezer felfedeznivalót nyújtó látványában és megtanultak erdőjárónak lenni.

-Ez egy természetes detoxikáló, amit nagyon jól fogadnak a csoportok – mesélte Csiszár Adrienn – Bakonybélben még minden a rendelkezésükre áll, a sportpályán van a táboruk, a faluban sok ember él, van bolt és van internet és térerő. Aztán a napról napra több a természet és kevesebb a civilizáció, hiszen Huszárokelőpusztán a térerő már akadozik, a tábor körül csak a néhány fős állandó személyzettel találkoznak, a boltig pedig néhány kilométert kell gyalogolni a szomszéd faluba. Az utolsó két napon aztán teljesen „megvonjuk tőlük” a civilizációt, hiszen Hubertlakon az erdő közepén táboroznak, térerő és internet nincs, maximum turistákkal találkozhatnak, bolt pedig egyáltalán nincs.

Az erdei vándorok azonban egyáltalán nem bánták a nomád körülményeket és a modern világ vívmányait. 
Ránki Miska, a szentendrei 6.osztályos kisfiú lelkesen újságolta, mennyire jól érezte magát a barátaival, mennyire tetszett neki a Bakony és milyen jó volt a nyári szünet egy részét itt tölteni. Elismerte, a túrák során elfáradt, de mindig büszke volt magára, hogy végigcsinálta a napi távot. Az éjszakai hűvös is szokatlan volt számára, néha fáztak is, de a reggeli ébredés után gyorsan elfeledték ezt az apróságot.

A hajdúhadházi középiskolás lányok azt mesélték, hogy jó volt újra felfedezni a telefon és az internet nélküli világot és csak az ott lévő társakra figyelni, önmagukról gondoskodni és minden felesleges holmit hátrahagyni.

Sramkó Péter, a szentendrei csoport egyik kísérője gyakorlott túravezető, ő úgy fogalmazott, ez a program kiváló csapatépítő és a gyermekek nagyon sok mindent megtanulnak a hét nap során, ugyanakkor noszogatás nélkül lépik túl önmaguk határait. A Bakonyerdő Zrt-ről, mint házigazdáról a legnagyobb elismeréssel szólt.
-Minden erdészetnél nagyon jól fogadnak bennünket, itt a Bakonyban pedig különösen. A táborok tiszták, rendezettek, végiggondolt a sátrak elhelyezése, a közösségi tér, a konyha közelsége. A személyzet háttérmozgása rendkívüli, szinte észre sem vesszük őket, de mindent biztosítanak, az ellátás pedig külön is dicséretet érdemel, remekül főznek.

 Az erdei vándortábor különleges élményt nyújtott idén is és többezer diák fedezte fel a társakkal együtt töltött idő élményét és a hazai erdők szépségét.