Bemutatkozott Kiscsősz

A Pápai Művelődéstörténeti Társaság Polgármester Körének június végi alkalmán Kiscsősz volt a vendég. Kiscsőszt – a magyar népi kultúrát őrző és megélő falut –  a polgármester, Kovács Norbert, vagy ahogy nagyon sokan, nem csupán néptáncos berkekben ismerik, Cimbi mutatta be. A rendezvénynek a Jókai Mór Városi Könyvtár adott otthont.

Kiscsősz fogalom. Ezt mutatta az is, hogy a könyvtár előadóterme zsúfolásig megtelt. Dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő a közönség soraiból köszöntötte Kovács Norbertet és elismerően szólt a közösség tevékenységéről.

Dr. Áldozó Tamás polgármester kiemelte, hogy több küldetéses emberrel találkozott eddig is, Pápán ilyen például a Müller házaspár és ilyen Kiscsősz polgármestere is. Cimbi a magyar kultúrában gyökeredző erő, értékek mentén vezeti a falut is, mely példaértékű közösség. Kovács Norbert októberben a második polgármesteri ciklusát kezdi meg. 

– Kiscsősz a régiónk egyik legkisebb települése, már majdnem Vas vármegyében, de még éppen Veszprém vármegyében. Most száz lélek körüli lakossággal büszkélkedhetünk..Húsz évvel ezelőtt már majdnem reménytelennek tűnt a helyzete ennek a falunak, beleértve a lakosság hatalmas arányú csökkenését és a házak állapotának a romlását is, általában a falu társadalmi állapotát, viszont ez egy fordulópontra került az elmúlt 20 évben. Van egy kis remény most már, és nagyon sok épület éppen ennek köszönhetően a régi formáját is megtartva megújult, és lelkekkel telt meg. Már a jövőt tervezzük, és nem tűzoltás vagy problémakezelés a fő feladatunk – mondta.

A polgármester elmondta, rokoni kötődés hívta vissza ide.- Nagyon sokat voltam gyerekkoromban ebben a faluban. Az édesanyám családjához tartozó rokonság különböző házaiban és a gazdaságokban, tehát a falu valós formájában nevelkedhettem, időm egy részét tekintve, az általános iskolai szünetekben, nyári szünetben, hétvégéken mindig az ottani nagyszülők vigyáztak rám.
Régóta szeretett volna létrehozni egy kicsit szélesebben gondolkozó kulturális központot, ami nemcsak a néptáncról szól, hanem a hagyományőrzés különböző területeiről. – Magyarpolány is képbe került, ott is éltem pár évig, és el is indult ez a tevékenység, aztán végül mégis Kiscsősz lett belőle. Ez a falu a legalkalmasabb erre, vannak olyan mindennapjai, ami nem csak a kulturális életről szól, hanem az egyéb feladatokról is. Természetesen van egy olyan réteg, aki elsősorban nem ezzel foglalkozik, gazdálkodók, tisztességes, jó munkából élő emberek- tette hozzá.

– Nagy általánosságban a falu lakossága elfogadja, sőt, többen elégedettek is azzal, ami otttörténik. Vannak persze olyanok, akik keresik a helyüket ebben a dologban. Mindenkinek nem tetszik a nagy kavalkád, merthogy azért vannak táborozóink, mindig vannak diákok felénk, vannak látogatócsoportok, akiket érdekel ez a dolog. Kicsit felverték a falu csendjét. Azt nem mondanám, hogy megterhelik a falut, mert erre vigyázunk, de ott vannak. A lakók általában szívesen fogadják, partnerek, köszönnek az utcán érkező idegeneknek, el is beszélgetnek velük szívesen. Azért sikerült egy kicsit újraéleszteni a templomi életet is, hiszen ha rendezvényünk van, akkor gyakorta beülnek a máshonnan érkezett vendégek is a misére. Sőt, van úgy, hogy kifejezetten emiatt rendezünk ünnepi misét. Úgyhogy ez nekünk nagyon fontos, mert Kiscsősz egy mélyen vallásos, katolikus falu. 

Kovács Norbertet a jövőről is kérdeztük. – Szeretnénk fenntartani a falut. Ennél mélyebbeket, nagyobbakat nem merek mondani, mert soha nem lehet tudni, hogy milyen jövő vár ránk, milyen gazdasági helyzet, milyen lehetőségek. Ha jó lesz a gazdasági helyzet és barátságos a támogatói környezet, akkor remélhetőleg tovább folytathatjuk majd a falu régi képének visszaújítását. Nagyon sok minden hiányzik még, ami egy egészséges faluban kellene. Javításra szorulnak a járdáink, a mellékutcáink. Ezeket már komfortosítani kéne. Nagyon szeretnénk, ha a faluközpontban lévő artézi kút és környéke gyalogtúrás kerékpáros pihenőhellyé válhatna, ami szerintem illik a mi tevékenységünkhöz. Ha már turizmus, és ennek a térségnek ez lehet a jövője, akkor olyan turisták jöjjenek hozzánk, akik ezekre a dolgokra kíváncsiak. 

A tervek között szerepel egy-egy gyalogtúra útvonalnak a megfelelő kijelölése, bizonyos utak járhatóvá tétele, egy-egy olyan pihenőhelyszínnek, vagy erdei iskolai helyszínnek a kialakítása, ahol le lehet ülni, és ahol el lehet beszélgetni a környezet dolgairól.
– Az iskolakert is nagyon fontos lenne, hogy a gyermek ifjúsági korosztályt visszafordítsuk a falu felé, és ne az legyen az álmuk, hogy majd felnőtt korukban mennek a szülők után nyugatra dolgozni, hanem rádöbbenjenek arra, hogy ez egy életképes tér, ami örömöket adhat az embernek. Ahhoz rá kell jönni, hogy milyen a háztáji gazdálkodás lehetőségei, hogy milyen jó, amikor a saját gyümölcsödet vagy paradicsomodat vagy uborkádat szeded le a kertből, és azt frissen fogyasztod, egész más íze van. Ha te termeszted, akkor még jobb íze van. Ha fiatalként, gyerekként is átélik már az emberek, akkor nagyobb esély van, hogy falusiak lesznek belőlünk. Lehet, hogy nem sikerül, de legalább meg kell próbálni.

– Mindenképpen érdemes felépíteni egy sajátos karaktert. Ki kell találni a települést. Régen is voltak olyan települések, amik valamiben mások voltak a többinél, arra építették a tudásukat. Lehet, hogy ez egy szakma köré épült, mit tudom én, a jó mezőgazdasági területeken. A Kiscsősz például a csőszőrzők faluja volt, tehát ezek az emberek vigyázták a szomszédos települések gazdáinak az értékeit. Ezért lett Kiscsősz a neve. Ez a képesség szerintem fontos, hogy egy kis település valamilyen saját arcot tudjon felvenni, amiben jó, de az viszont harmóniában legyen a régi hagyományával, tehát legyen régi tudásból építkező helyi érték, amit föl lehet villantani, amire lehet fesztivált szervezni, amire lehet falunapot szervezni, amit meg lehet tanítani a gyerekeknek az iskolában. Mindenhol van ilyen is, csak ezeket meg kell egy kicsit kutatni, mert ez az, amire büszke tud lenni a helyi ember. Mitől leszek én kiscsőszi? Attól, hogy vannak ezek a kiscsőszi értékek, amiket meg tudok villantani vagy a családomból származó emlékekre tudok hivatkozni.