Búcsú a karácsonyfától?

Január 6-a van, vízkereszt napja. Az Európa több országában, így nálunk is elterjedt keresztény hagyomány szerint ezen a napon bontjuk le a karácsonyfákat, s megkezdődik a hamvazószerdáig tartó farsangi időszak.

A városban járva már a karácsonyt követő napokban láthattunk itt-ott utcára kitett fenyőket, sokan vannak, akik ragaszkodnak a hagyományhoz és vízkereszt napjáig díszíti lakásukat a karácsonyfa. Persze olyanok is vannak szép számmal, akik még hetekig gyönyörködnek a feldíszített fában. De miért éppen vízkereszt a karácsonyfa lebontásának hagyományos napja?

A keresztény karácsonyfa-állítás hagyománya a 16. századig nyúlik vissza, s még majdnem kétszáz évig német szokás maradt. Egyes források szerint a szokás akkor vált széleskörűen elterjedtté, amikor Viktória brit királynőről 1846-ban egy karácsonyfa mellett készült rajz jelent meg.

A karácsonyfa lebontásának szokása szintén a viktoriánus korhoz fűződik. Míg korábban Gyertyaszentelő Boldogasszony napjáig, február másodikáig tartották meg a díszeket, addig a 19. század közepén elterjedt vélekedés szerint, ha vízkereszt éjjelén még fent vannak a díszek, akkor egész évben úgy kell maradniuk, ha pedig korábban bontjuk le a fát, az balszerencsét hoz.

S hogy miért pont január 6-a lett a fa lebontásának napja? A keresztény hagyományok szerint a napkeleti bölcsek ezen a napon jelentek meg Betlehemben – egy csillag által vezetve. Ez a csillag jelenik meg a karácsonyfák hagyományos csúcsdíszében, s ha január 6-a előtt lebontjuk a fát, a háromkirályok elvesztik iránymutatójukat. Január 6-ához kötődik még Jézus megkeresztelkedésének története és a kánai menyegzőn történt csodatétel is.

Január 6-án tehát lezárjuk a meghittséget árasztó karácsonyi ünnepkört és átlépünk a vidám mulatságokkal teli farsangi időszakba.