Dicsőség hőseinknek! Dicsőség a bátraknak! – Az aradi vértanúkra emlékeztek

Az aradi vértanúk kivégzésének 174. évfordulójára emlékeztek ma kora este a Március 15. téren. A rendezvényen Szabadkai Verita önkormányzati képviselő mondott emlékbeszédet, aki kiemelte, a mai napon hőseinkre emlékezünk, a magyar és az egyetemes történelem kiemelkedő harcosaira, 1848-49 szabadsághőseire. 

-Hősökre, akik méltósággal hoztak áldozatot, adták életüket a szabadságért. Nemzetünk nagyjaira emlékezünk, olyan történelmi alakokra, akik katonai tehetségüket, elkötelezettségüket, karrierjük valamennyi elért eredményét a nemzet szabadságáért folytatott harc érdekei alá rendelték – mondta Szabadkai Verita, majd hozzátette, az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján október 6-án, Aradon különös kegyetlenséggel kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. Így a nemzet vértanúja lett: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos ezredes, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly. Pesten ezen a napon végezték ki Batthyány Lajos volt miniszterelnököt.

-Az aradi vértanúkhoz hasonlatos sors jutott további 20 magas rangú honvédtisztnek is, s további több százat ítéltek még halálra, az ítéletek nagyobb részét azonban kegyelemből húsz esztendei várfogságra változtatták. A birodalom börtönei megteltek magyar politikai rabokkal. A külföldre menekültek közül sokat távollétükben ítéltek el és nevüket akasztófára kiszögezve tették közszemlére. 1851 szeptemberében így akasztották fel jelképesen többek közt Kossuth Lajost, Mészáros Lázárt, Perczel Mórt és Miklóst, Szemere Bertalant, Andrássy Gyulát és Táncsics Mihályt. Végül pedig több tízezer honvédet közlegényként évekre besoroztak a császári hadseregbe – fogalmazott az önkormányzati képviselő, majd hozzátette, az aradi vértanúk, a szabadságharc hősei a harc mellett tették le voksukat, ki mertek törni a kor szellemének fogságából, a megújulást választották, megmutatták, amikor összefogunk, és cselekvő magyarokká válunk, akkor csodákra vagyunk képesek. Tettükkel a magyar nemzetet a modern kor szabadságszerető népei közé emelték. Áldozatok és hősök is voltak egyben. Áldozatai annak a hatalomnak, amely nem nézte jó szemmel a nemzeti önrendelkezési törekvéseket, nem bírta elfogadni a szabadságszerető népek óhaját.

-A szabadságharc azonban nem volt hiábavaló küzdelem: a forradalom előtti állapotokat többé már nem lehetett visszaállítani és a bukás ellenére a nemzetben nemcsak tovább élt, de tovább is erősödött a szabadság és a függetlenség eszméje. Mártírjaink a magyar nép nevében kiáltottak Igazságért, a magyar szabadságért harcoltak, bár csak négyen voltak született magyarok, de ez nem számított: a Kárpát-medence népeit egységesen jelenítették meg, egymással összefogva küzdöttek az utolsókig, tartottak ki a szabadság eszméje mellett, s ezzel a hősies helytállásukkal váltak a szabadság jelképévé – zárta beszédét Szabadkai Verita. 
A megemlékezésen az Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola diákjai működtek közre, majd a rendezvény koszorúzással ért véget.