Egy kis zöld, és máris nem kapunk hőgutát!

Az emberi szervezetet érő hőterhelést fiziológiailag egyenértékű hőmérséklet (Physiologically Equivalent Temperature – PET) index segítségével számszerűsítik. A mérőszám egyszerre veszi figyelembe a levegő hőmérsékletét, a szélsebességet, a légnedvesség mértékét és a napsugárzásból érkező energia mennyiségét, mivel ez a négy tényező együttesen befolyásolja a hőérzetet, ezért "beszédesebb" az egyszerű léghőmérséklet-adatnál.

Ha a szervezetet nagyon nagy hőstressz éri, még egészséges ember esetén is hamar felborulhat a hőháztartás, ami komoly egészségügyi következményekkel is járhat, például hőgutával. Arra érzékeny embereknél, például a kisgyermekek, idősek, a szív- és érrendszeri megbetegedésben szenvedők esetén ez még kritikusabb.

A szegedi kutatók a 2010-es évektől kezdve folyamatosan és átfogóan gyűjtik az adatokat arról, milyen mozaikos tud lenni egy település hőstressztérképe. Ott, ahol nincs zöldfelület, akár 10-15 fokkal is magasabb lehet a hőterhelés PET-index értéke a nyári kánikulában, a felszín hőmérsékletében pedig még ennél is nagyobb lehet a különbség. Ráadásul az épületek, burkolt felületek által nappal "begyűjtött" energia, éjjel hőként kisugárzódik, így a belvárosokban nincs meg a tehermentesítés sem a környezet, sem az emberi szervezet számára, amíg egy külvárosi, zöldebb területen enyhülést jelent az éjszaka.

Ezért fontos, hogy a várostervezők figyelembe vegyék ezt, és olyan közterületeket alakítsanak ki, amelyek minél hatékonyabban képesek mérsékelni a hőstresszt. Ennek legkézenfekvőbb eszköze a zöld- és a vízfelület, előbbi – főleg a fák – az árnyékolással, utóbbi a párologtatás révén tudja jelentősen javítani a mikroklímát.