Egy majdnem holttá vált nyelv sikertörténete

Folytatódott a nyári szabadegyetem a Zsinagógában. A Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület programján Sturovics Andrea hebraista, az ELTE tanára beszélt a héber nyelv sokszínűségéről, mely nem csupán a Biblia nyelve, de  XXI. század Izraelének beszélt nyelve is – természetesen már nem az eredeti formában.

Amikor a héber nyelvről beszélünk, a kiindulópontként a Bibliára, az Ótestamentumra gondolunk. A héber nyelv az  az afroázsiai nyelvcsalád sémi ágába tartozik. Természetesen mint minden nyelv, folyamatosan fejlődött, alakult.

A történelem viharai, a diaszpóra nem segítette a héber nyelv élőszóbeli használatát. A szétszórattatott zsidóság a hébert írásban használta, ez volt a feljegyzések, az írásbeliség nyelve, valamint liturgikus célokat szolgált, azonban a zsidók áttértek a befogadó ország nyelvére, asszimilálódtak. A közép-kelet-európai zsidó közösségek a mindennapi életben többnyire a jiddist, a német egy változatát kezdték beszélni a középkorban, valamint kialakult a szefárdok által használt újlatin ladino nyelv. 

A héber nyelv újjászületése a 19. századra tehető, elválaszthatatlan a szentföldi zsidó állam megalapításának gondolatától, mondta az előadó. S ha a zsidó nép tiszta lappal kezdi a történelmét több ezer év után, akkor ennek nyelve csak a héber lehet (amit héberül ivritnek mondanak). Mivel a héber írásban maradt fel, szinte holt nyelvi állapotból kellett feltámasztani. Szókincse gazdagodott szóképzéssel és angol, orosz, arámi jövevényszavakkal, s ma már  Izrael Állam hivatalos nyelve, amelyet a nyelvújítás tett alkalmassá a modern használatra.