Ember és polgár vagyok – Petőfi emlékkonferencia

A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeiben a bicentenáriumhoz kapcsolódóan összeállítottak egy színvonalas kiállítást, most pedig emlékkonferenciát szerveztek az egykor pápai diák iránti tisztelet jeléül. Neves szakemberek tartottak előadást, az érdeklődők megismerkedhettek a jelenkori Petőfi-kutatás néhány részterületével, illetve bepillantást kaphattak a diák Petőfi Sándor és a reformkori Pápa életébe. A rendezvénynek az Ótemplom adott otthont. A rendezvényen részt vett dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő.

Köntös László gyűjteményi igazgató köszöntötte a megjelenteket, elmondta, hogy Petőfi valószínűleg átlépte az Ótemplom küszöbét, tehát így autentikus helyszíne a konferenciának. Hozzátette, öröm számára, hogy a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei egy komplex intézmény, melyen belül kiemelt szerepet kap a történeti kutatás, s ennek bizonyítékaként négy gyűjteményi munkatárs is beszámolt eredményeiről.

A konferencia főszervezője Hudi József, a gyűjteményi levéltár vezetője volt. Mint mondta, hosszú ideje folynak kutatások az intézményben, kiemelte a kollégiumi diáknévsor megjelentetését, valamint azt, hogy az egyházkerületi lelkészi-tanítói életrajzokat is feldolgozták már a kezdetektől 1849-ig. Ezekkel a munkákkal is szeretnék ráirányítani a figyelmet azokra az emberekre, akik sokat tettek a vidék felemelkedésért, hangsúlyozta Hudi József.

A konferencia első részében a vendégelőadók kaptak szót. Szilágyi Márton irodalomtörténész a Tízek Társaságáról beszélt, melynek Petőfi Sándor volt az alapítója, s fontos nemzedéki irodalmi szerveződés volt. Szalisznyó Lillának, a szegedi egyetem munkatársának a 19. századi irodalom- és színháztörténet társadalomtörténeti aspektusai az egyik fő kutatási területe, ő az 1840-es évek színjátszásának tereiről beszélt Petőfi kapcsán, vetített képes előadásában. Gyimesi Emese történész pedig Petőfi és Szendrey Júlia levelezésének érdekes aspektusairól szólt.

A konferencia második részében Hudi József Petőfi Sándor a reformkori Pápáról, mint Petőfi befogadó városáról beszélt, kitérve a legújabb kutatási eredményekre. Mint mondta, a Pápai Kaszinó 1832-ben jött létre, a helyi olvasótársaságból. Ez azért is érdekes, mert a pápai az első kaszinók egyike volt akkor. Köblös József a pápai kollégium reformkori törvényalkotásáról beszélt.

 Kránitz Zsolt Petrovics Sándor diáktársainak társadalmi származási adatait vizsgálta, melyekből kiderült, hogy a pápai kollégium diákjai túlnyomórészt erős református közösségekből, gyakran tanítói, lelkészi, jegyzői családokból érkeztek főként a Dunántúlról. Schilde René jelentős szerepet vállalt a gyűjteményi könyvtárban látható Petőfi-kiállítás szerkesztésében, ennek tapasztalatairól számolt be előadásában.

Az Acta Papensia őszi számában helyet kapnak a konferencián elhangzott témákból készült tanulmányok.