Fiókát találtam, mit tegyek?

Pápán szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen sok park, erdő és vizes élőhely található városunkban és környékén, és ezeken az élőhelyeken szerencsére sok madár is él. A fiókaszezon áprilistól egészen augusztusig tart, ilyenkor rengeteg bejelentés érkezik az állatvédőkhöz jószándékú emberektől. A magányosan talált fiókák azonban az esetek többségében nincsenek veszélyben. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tanácsait megfogadva eldönthetjük, mit kell tennünk, ha fiókát találunk.

A szakemberek úgy fogalmaznak, nem akkor vagyunk felelős madárvédők, ha a természeti törvények ellen dolgozva bármi áron meg akarunk menteni minden egyes madarat, fészekaljat és fiókát! Erre csak a végveszélyben levő fajok esetében van szükség, de a legfőbb cél ott is a megfelelő élőhelyi viszonyok helyreállítása, mert enélkül az ilyen állatok végül csak állatkertekben maradhatnak fenn. Meg kell értenünk, hogy a ragadozók, a betegségek és tapasztalatlanság okozta elhullás a természeti folyamatok szerves része. Éppen ezen hatások ellensúlyozása érdekében költ a legtöbb kis- és közepes testméretű énekesmadár évente kétszer – esetleg háromszor -, évi akár húsznál is több fiókát felnevelve.

Ha a településen gyakori madarak egyetlen fiókáját sem mentenénk meg, az állományok azt sem éreznék meg, még a városokban sem.

Ez persze nem azt jelenti, hogy ne segítsünk a madarakon, de ezt csak ott, akkor és úgy tegyük, ha erre valóban szükség van, ha vállani tudjuk az ezzel járó terheket, miközben végig ügyelünk arra, hogy a jó szándékunk ne okozzon nagyobb kárt a madaraknak!

A tájékoztató hangsúlyozza, hogy a véletlen kiesés viszonylag ritka, többnyire szeles, esős időben fordulhat elő.

A kiesések, kilökések, korai fészekelhagyások hátterében több egyéb ok is állhat:

• a szülőpár egyik tagjának elhullása, ilyenkor a magányos madár kevesebb fiókát (vagy egyet sem) tud etetni, a többi a fészekben pusztul éhen vagy ezt megelőzendő a madár maga szabadul meg a leggyengébbektől (az olyan nagyobb testű fajok, mint a fehér gólya, ilyenkor gyakran meg is eszik a fiókákat, hogy legalább ezzel a táplálékbevitellel ellensúlyozzák a veszteséget);
• pár nélkül maradt magányos hím támadása (ez különösen a fehér gólyáknál látványos, gyakori);
• táplálékhiány vagy rossz minőségű, például növényvédő szerekkel mérgezett táplálék okozta legyengülés, megbetegedés, elhullás;
• szélsőséges időjárás, hőguta vagy kihűlés miatt bekövetkező legyengülés, elhullás;
• fiatal, először költő szülőpár/egyik szülőmadár tapasztalatlansága okozta legyengülés, elhullás;
• fiókák születési, fejlődési rendellenessége, amit a szülők számára a megszokottól eltérő viselkedés jelez;
• a szülőpár vagy az egyik szülő rossz genetikai háttere, ami öröklött betegséget, elhullást okoz a fiókáknál;
• ragadozók (hangyák, pelék, nyest, erdei sikló stb.) támadása;
• "izgága fióka" túl korai, hibás fészekelhagyó viselkedése;
• több nappal később kelt vagy fejlődésben bármi okból lemaradó ("kelésgyenge") fióka is követi nagyobb testvéreit a fészekelhagyásban;
• nagy hőség okozta stressz.

A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a magányosnak tűnő fióka az esetek többségében nem árva!

Az alábbi tájékoztató segít eligazodni, mi a teendő, ha fiókát találtunk.

Illusztráció: Pixabay