Ha repülnek, Susan mellé üljenek!

Folyamatosan jár a szája, hangosan nevet a saját viccein, mindenről van véleménye (el is mondja), közvetlen, sőt, tolakodó, élete minden apró részletét megosztja környezetével – ismerős a típus? Ha a balsors mellé vezérel minket, menekülőre fogjuk. Ha nem sikerül, megoldásnak még ott a fülhallgató. De tegyünk egy próbát: figyeljünk rá. Ne csak hallgassuk, halljuk is meg, amit mond. Érdemes.

Ezt gondolta Szabó Erika is, amikor Szabó Szilárd ajánlotta neki a  Repülj velem! című egyszemélyes darabot. Susan karaktere – az extrovertált ötvenes nő, aki keresi a helyét, esik-kel, harsány és tapintatlan – nem állt közel hozzá, ugyanakkor úgy vélte, amit őszinte pillanataiban mond, arra érdemes figyelni. Egy viszonylag rövid, pörgős próbafolyamat után már be is mutatták a vígjátékot, amit Szabó Szilárd rendezett, s most januárban már a harmadik előadás volt teltházas az S.K. Társulat Pinceszínházában.

Ez volt Szabó Erika első egyszemélyes előadása. Bizonyos értelemben könnyebb volt, mondta, hisz nem kellett alkalmazkodnia, s ez jelentette a kihívást is, hisz minden pillanatban csak az övé volt a színpad és a nézők figyelme. Szabó Erika Susanját egyik pillanatban utálta a közönég, a másik pillanatban megsajnálta, nevetett rajta vagy vele, ahogy éppen hozta a helyzet – s a végére mindenki megszerette.

A darab vígjáték, de nem a céltalan fajtából. Bár nagy igazság az is, hogy a boldogság forrása nem a gluténmentes tészta, azért Susan ennél sokkal bölcsebb. Ne csak létezzünk, hanem éljünk. Öregedni nem bűn, csak ne érezzük tényleg öregnek magunkat. S ami talán a legfontosabb kérdés: változzunk meg, hogy megfeleljünk másoknak vagy vállaljuk önmagunkat?

Susan elrepül Ausztráliába, hosszú utat tesz meg, valóban és képletesen is. Aztán visszatér önmagához. Mi pedig szurkolunk neki.