Harminc éve mutatták be A padlást

Egy lelkes amatőr, pápai pedagógusokból és néhány diákból álló társulat előadásában harminc éve, 1994. májusában mutatták be minden idők egyik legsikeresebb magyar zenés színpadi művét. A padlás Pápán is nagy siker lett, a darab szereplői és kulisszák mögött dolgozók baráti találkozó keretében elevenítették fel a három évtizeddel ezelőtti próbafolyamatokat, az idegőrlő főpróbát és az előadások sikereit. 

A padlás Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter félig mese, félig musicalje. A mű egy betörés, két szerelmes fiatal és négy, a túlvilágot kereső szellem történetét meséli el. 

Örömkönnyekben és megható pillanatokban sem volt hiány a találkozón, ahol mozgóképek, fotók és mára megsárgult újságcikkek segítségével nosztalgiázott a társaság. A Padlást 30 éve mutatták be a Jókai Mór Művelődési Központban, a társulat legutóbbi találkozása óta is eltelt már 20 év, így volt miről beszélgetni. Piller Károly, a darab rendezője és egyik szereplője elmondta, a ’90-es évek elején az egykori Zalka iskola tanulóival nagy sikerrel mutatták be a Légy jó mindhaláligot, ezen felbuzdulva vágtak bele A padlás próbafolyamataiba. 

– Egy nagyon lelkes és kedves csapat jött össze a felhívásra, hihetetlen, hogy ennek már három évtizede – mondta Piller Károly. – Sokan kérdezték, hogy mi volt a siker titka, hiszen Pápán és a környező városokban több mint huszonöt előadásunk volt, mindig telt ház előtt. Szerintem egyetlen titok volt benne, hogy mi nem szereplőket, nem színészeket kerestünk, hanem karaktereket. És minden egyes szereplő egy adott karakterhez való volt. A próbák során igazi családdá kovácsolódtunk, harminc éve ment le az első előadás, nagyjából fél éven keresztül tudtuk még játszani. Mindig azt mondtam, hogy ez a mi Padlásunk olyan, mint egy hajó. Mindenki más okból szállt fel rá, elértünk valahova, és idővel néhányan már le akartak szállni. Nyilvánvalóan voltunk azok, akiknek még fontos lett volna, hogy folytassuk tovább, de nagyon megértettem azokat, akik úgy gondolták, hogy azért az élet nem erről szól, alapvetően nyilván mi nem ebből éltünk. Az nem titok, hogy mi egyetlen forintot sem kerestünk vele. Az összes pénzt, amit az előadásokért bevételként megkaptunk, egy jótékonysági gyermekalapítványba fektettük, az utolsó fillérig kifizettük rászoruló és beteg gyerekeknek az iskoláztatásával kapcsolatos költségeit – emlékezett vissza Piller Károly.