Hősök voltak

Az 1943. évi doni áttörés 82. évfordulója alkalmából koszorúzással, mécsesgyújtással és főhajtással emlékeztek a pápaiak a második világháborús emlékműnél. Beszédet mondott Barta Sándor ezredes, a Magyar Honvédség 47. Bázisrepülőtér parancsnoka. A megemlékezésen jelen voltak a Pápai Huszár Egyesület, a Soproni Történelmi és Hadijátszó Baráti Kör és a Turul Katonai Hagyományőrző Egyesület tagjai is, akik délelőtt egy emléktúrán vettek részt a hősök előtt tisztelegve.

A Pápai Huszár Egyesület most először szervezett emléktúrát a doni áttörés évfordulóján. Ezen öt lovas és tizenöt gyalogos vett részt, mondta el Pusztai Tamás szervező, az egyesület titkára. A 22 kilométeres túra a Hagyományok Hegyéről indult, és a második világháborús emlékműhöz érkezett meg a csoport, ahova a pápaiakat is várták a megemlékezésre. Kincses László szavalatát követően beszédet mondott Barta Sándor ezredes, a Magyar Honvédség 47. bázisrepülőtér parancsnoka.

Felidézte az 1943. január 12-i csata, és felidézte az 1943. január 12-i csatát és az azt követő eseményeket,  mint mondta, a Don-kanyar a második világháború legnagyobb veszteséggel járó tragédiája volt a magyarok számára. Az offenzíva hajnalban -42 fokos hidegben indult. A II. magyar hadsereg ellenállása minden erőfeszítés ellenére néhány nap alatt összeomlott. Hősök és áldozatok is voltak, a Don-kanyarban elesett, megsebesült, hadifogságba esett, súlyos traumákkal hazatért magyar katonák, akik évtizedekig nem kaphatták meg a nekik járó tiszteletet.

– A kötelességteljesítés hősei, a bajtársiasság hősei, a helytállás hősei voltak. Az országnak, a hazának szüksége volt rájuk, szüksége volt erejükre, kitartásukra. Ők tudták ezt és ennek szellemében cselekedtek, ami az adott esetben a vérükbe, életükbe került. Nem készültek hősnek, szívesebben élték volna mindennapi életüket családjuk, barátaik körében. De a parancs háborúba szólította őket, és ők katonai esküjük szerint álltak helyt. Valódi emberi nagyságuk ebben rejlik.

A parancsnok kiemelte a Don-kanyar nemcsak a veszteségről szól, a Don-kanyar nemcsak a veszteségről szól, hanem a magyar katonák helytállásáról is. Ennek fontos üzenete van ma is. – A hazát, ha muszáj, fegyverrel kell védeni, igen, ha kell, akár az életünk árán is. Üzeni azt is, hogy ne feledkezzünk el arról, minden embernek egyenlő méltósága van, minden ember a létében hordozza méltóságát. A doni üzenet ez is: tiszteld az ember méltóságát. Ez a tragédia arra is figyelmeztet bennünket, hogy küzdjünk minden erőszakkal szemben. Az értelmetlen, elvesztett életeket soha senki nem adhatja vissza. A Donnál elesett és fogságba esett katonák ott a távolban a nemzetért haltak hősi halált. Legyünk azon, hogy ez az emléknap mindig megmaradjon figyelmeztető jelként, a béke jeleként – hangsúlyozta a parancsnok.

A beszédet követően a jelenlevők elhelyezték az emlékezés virágait a második világháborús emlékműnél, majd mécseseket gyújtottak.