Isten éltessen, Magyarország!

Olyan 6-7 éves lehettem, amikor először hallottam az István, a királyt. A dupla kazettás kiadást vették meg a szüleim, amit utána szinte rongyosra hallgattunk – persze akkor tulajdonképpen még semmit nem tudtam a történelmi háttérről.

Ahogy egyre idősebb lettem, s egyre több dolgot ismertem meg történelmünkből, úgy telt meg egyre jelentősebb tartalommal és érzelemmel a történet. A szereplők többé már nemcsak a színpadról ismert alakok voltak, hanem történelmünket formáló személyek, hazájukért küzdő, hajdan élt elődeink. Bizonyára egyikük sem akart rosszat a hazájának, csak másként képzelték el az utat, amin akkor el kellett indulnunk. A küzdelem végén aztán az István által választott út, a keresztény állam létrehozása lett a magyarság útja.

István királyt 1083. augusztus 20-án avatták szentté. Augusztus 20. az egyik legfontosabb nemzeti ünnepünk, amikor első királyunk előtt tisztelgünk és államalapításunkra is emlékezhetünk.

Ezen a napon különféle rendezvényekkel ünnepel a magyarság. Országszerte szentmiséken, ünnepi megemlékezéseken, családi programokon vehetünk részt, és az ünnepléshez mára hagyományosan hozzátartozik az István, a király is – legyen az hagyományos értelmezés, vagy modern feldolgozás. S bár Szent István és az államalapítás történetét nyilván nem ebből a darabból tanítjuk meg az utókornak, az ikonikus mondatok azért nagyon sokat elmondanak.

„ Felkelt a napunk, István a mi urunk/Árad a kegyelem fénye ránk/Hálás a szívünk, zengjen az örömünk/Szép Magyarország édes hazánk.”

Isten éltessen, Magyarország!  

Illusztráció: Meszárcsek Gergely képe a Pixabay -en.