Ki Márton napján libát nem eszik…

November 11. van, Márton napja. Ehhez a naphoz évszázadok óta számos hiedelem, népszokás kapcsolódik, melyek többsége Szent Márton történetéből ered.

De ki is volt Szent Márton? A legenda szerint a későbbi szent a Római Birodalomban, Pannonia tartomány területén, Savariában – a mai Szombathelyen – született 316-ban, vagy 317-ben egy római elöljáró fiaként. Márton a római császár katonája lett, s katonaként történt az az eset is, ami az egyik leghíresebb, máig is közismert történet vele kapcsolatban. Történt ugyanis, hogy Márton Amiens városában egy rendkívül hideg estén találkozott egy didergő koldussal. Ő nem tétovázott, köpenyét kettéhasította és felét a koldusra terítette. Aznap éjjel Jézus megjelent Márton álmában és didergő koldusként a fél köpenyt viselte. Márton ennek hatására megkeresztelkedett és elhagyta a katonaságot. Jó cselekedeteiről már életében legendák keringtek, ezért Tours püspökévé szerették volna választani. Ehhez az eseményhez kapcsolódik a másik közismert történet, miszerint Márton olyan szerény ember volt, hogy nem szeretett volna püspök lenni, ezért az őt keresők elől a libák közé bújt. A szárnyasok azonban éktelen gágogásba kezdtek, ezzel árulták el búvóhelyét. Mártont aztán 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours püspökeke volt.

Szent Márton kultusza már a honfoglalás előtt is élénken élt Pannónia területén.

Szent István olyannyira tisztelte őt, hogy zászlaira a hadvezér Márton képét festette. Szent Márton később egy álomban jelent meg a szent király előtt, így nyújtott segítséget neki és az országnak. Szent Márton ezért Szűz Mária után hazánk patrónusa lett.

A pannonhalmi bencés apátság is Szent Márton tiszteletére épült.

A Márton-napi népszokások egy része Márton legendájához kapcsolódik, más részük a mezőgazdasági munkák befejezéséhez köthető. Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást – jellemzően libalakomát – rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. Innen ered a rigmus: „Ki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik”. A libalakomára az éppen kiforrt újborral szokás koccintani.

A Márton-napi libát időjóslásra is használták. Ha a sült liba mellcsontja barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. A mai időjárásnak viszont az ellenkezője várható: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”

A néphit szerint a Márton-napi eső után rendszerint fagy, majd szárazság következik. Egyes területeken úgy vélik, hogy a mai idő a márciusi időt mutatja – ha ez így van, csapadékos márciusra számíthatunk.

Illusztráció: Jeyaratnam Caniceus képe a Pixabay -en.