Köntös László: Mi magyarként szeretnénk Európa részei lenni

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulója tiszteletére rendezett emlékünnepséget Pápa Város Önkormányzata ma délelőtt. A rossz időjárás miatt a megemlékezés a Jókai Mór Művelődési Központban kezdődött. A zsúfolásig megtelt színházteremben a Himnusz hangjai után Köntös László, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek igazgatója mondott emlékbeszédet, melyben felidézte, hogy a 175. évfordulót azt teszi még különlegesebbé, hogy 200 évvel ezelőtt született a magyar szellem és identitás örökké fénylő csillaga, Petőfi Sándor, aki a pápaiaknak különösen is fontos.

A szónok úgy fogalmazott, Petőfi nagyon is a miénk, hozzánk tartozik. 1848. március 15. sem egy távoli nap, hanem a mi életünk része. Emlékeztetett, a költő a Nemzeti dal című versében feltette a kérdést: Rabok legyünk vagy szabadok?
-Mindig ez a kérdés. Ma is. Rabok legyünk vagy szabadok? Ez az, ami összeköt bennünket 1848. március 15-tel. Ez az a kérdés, amellyel magyarként újra és újra szembesülnünk kell. De ezen nincs mit csodálkoznunk. Ha csak egy futó pillantást vetünk történelmünkre, azt látjuk, hogy nekünk állandó fenyegetettségek közepette, kis népként, világhatalmaktól körülvéve, mindenféle ideológiáktól ostromolva, mindig is a fizikai és szellemi megmaradásunkért kellett küzdenünk. Az a csoda, hogy megmaradtunk. S higgyük el, az, hogy most itt vagyunk, hogy a közös magyar emlékezet mai részesei lehetünk, már önmagában is történelmi tett. 

Köntös László, akinek beszédét többször is tapssal szakította meg a közönség, hangsúlyozta, mi csak magyarként tudunk létezni, mert ha magyarként nem létezhetünk, akkor sehogyan sem létezhetünk, mert mi ezt kaptuk Istentől.
-Az, hogy van olyan, hogy magyar, nem a mi találmányunk. Az, hogy Istennek úgy tetszett, hogy létrehoz egy népet, amelyet magyarnak hívnak, nem a mi egyéni erőfeszítésünk eredménye. Ajándék. Áldás. És feladat. Az első és legfontosabb egyéni feladatunk az, hogy magyarságunkat Istentől kapott sorsként tudjuk elfogadni. Mi ebben a magyarságban akarjuk megélni egyetemes emberségünket és szabadságunkat – jelentette ki, hozzátéve, magyarként szeretnénk Európa részei lenni, s nem hisszük azt, hogy a jövő útja a nemzetek eltűnésének útja.

-Hadd dönthessük el már mi, hogy kikkel akarunk együtt élni, hadd dönthessük már el mi, hogy milyen értékeket tartunk fontosnak, hadd dönthessük már el mi, hogyan neveljük a gyermekeinket. Hadd dönthessük már el, hogy a magyar társadalom milyen eszmei alapokra épüljön, hadd dönthessük már el mi, hogy mit kezdünk keresztény örökségünkkel, hagyományainkkal – mondta a szónok, aki beszéde végén Isten áldását és gondviselését kérte a magyar nemzetnek.

Az ünnepség Jó lesz majd egykor emlékezni erre… címmel emlékműsorral folytatódott, melyet Hermann István: Plosszer Ferenc káplán feljegyzései 1848/1849-ről a pápai Szent István Római Katolikus Plébánia historia domusában című műve alapján Móczár Bence és Tegyi Kornél szerkesztett és rendezett. A történelmet idéző összeállításban Csukárdi Sándor és Rózsás Hajnalka, a Szó és Kép Színpad színészei, valamint a pápai közép- és általános iskolák diákjai közreműködtek.

       A megemlékezés hagyományos elemeként itt vehették át elismerésüket Pápa Város Önkormányzatának kitüntetettjei, a kitüntetéseket dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő és dr. Áldozó Tamás, Pápa város polgármestere adta át.  
       Pápa Város Díszoklevele kitüntetésben részesült dr. Hauber Károly nyugalmazott tanár a magyar nyelv és irodalom tanításának népszerűsítéséért, a tantárgy tanításának megújításáért, valamint elhivatott pedagógusi és önzetlen közéleti tevékenységéért.

 Pápa Város Díszoklevele kitüntetést vehetett át Pap Gyula sok pápai családnak megélhetést biztosító gazdasági tevékenységéért, a városi rendezvények támogatásáért, valamint a vadászati kultúra ápolása és népszerűsítése érdekében végzett munkája elismeréseként.

Ugyancsak Pápa Város Díszoklevele kitüntetéssel ismerte el a város Somogyi Zoltán közösségépítő és közösségszervező munkáját, a bélyeggyűjtés népszerűsítését, valamint a Tapolcafői tanösvény kiépítésében betöltött szerepét és a városrészt népszerűsítő kiadványok készítését.

A megemlékezés a Március 15. téren hagyományos koszorúzással folytatódott és a Szózat hangjaival ért véget.