Köszönet a szociális területen dolgozóknak

Levélben köszöntötte munkatársait a Szociális Munka Napja alkalmából Szalainé Tihanyi Andrea, az Egyesített Szociális Intézmény igazgatója. A közösségi médiában közzétett üdvözletében köszönetet mondott mindazon kollégájának, aki nap mint nap mások segítéséért dolgozik.
Mint írta, a jelenlegi helyzet miatt úgy döntöttek, idén sem ünnepelnek közösen az ESZI dolgozóival terített asztal mellett, de az ünnep nem is a fehér asztaltól és a zenés vidám estétől ünnep.

„Az ünnepi alkalom ad méltóságot, elismerést, elgondolkodást, beismerést, továbblépést, számadást arról, amit nap mint nap teszünk embertársinkért.  Ennél aktuálisabb alkalmat el se tudok képzelni a jelen helyzetben, hogy minden kollégának köszönetünket fejezzük ki azért az erőfeszített munkáért, amit megkívánt tőle a hivatása, a szakmája. Büszke vagyok arra, hogy ezen a területen dolgozom, és olyan kollégák vannak mellettem, akikkel a világot is meg lehet váltani. Intézményünkben 160 munkatárs lelkiismeretesen és odaadóan nyújt segítséget a mindennapokban” – fogalmaz levelében.

Milyen egy jó szociális szakember, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie? – teszi fel a kérdést az intézményvezető, s rögtön meg is adja a választ: „Sorolhatnánk percekig, hiszen aki ezen a területen dolgozik mindenki tudja, hisz tanulta, tapasztalta. Olyan ember nincs, aki minden tulajdonsággal rendelkezik, mert az maga lenne a csoda, és mégis mindenki megtalálja a helyét a szakmában, a saját területén kiváló munkát végez, és sokszor tényleg Ő a csoda. Sok esetben nem tesz mást, mint meghallgat, simogat, mosolyog, tanácsot ad, kezet nyújt, átölel, megvigasztal.

"Ők azok a segítő szakemberek, akik napi 24 órában képesek másoknak segítségére lenni, pedig sok esetben ők is segítségre, támogatásra, biztatásra szorulnak.” 

Szalainé Tihanyi Andrea köszöntőjében elismeréssel szólt a szociális ágazatban dolgozók mindennapjairól és hősies helytállásukról a nehéz időkben is. „Az elmúlt három év mindenki számára nehéz volt, de nagyon keveset szólnak rólunk a hírek, akik a szociális ellátásban dolgozunk. Az ország északi részén a határ mellet az ott dolgozó kollégák fogadják a menekülteket, adományokat gyűjtenek. Jelen vagyunk nap, mint nap, csendben szinte észrevétlenül tesszük a dolgunkat. Ott vagyunk a rászoruló gyermekek, a fogyatékkal élők, a hajléktalanok ellátásában, az idősek gondozásában a menekültek segítésében. Ott vagyunk minden olyan család életében, ahol bármilyen ellátást kap tőlünk a hozzátartozója, rokona. A háború okozta problémák a mi életünkben is jelen vannak, mi is aggódunk, féltjük a nehezen felépített egzisztenciánkat, a megszerzett javainkat, gyermekeink és saját jövőképünket. De minden reggel felkel a nap, és mi újra elindulunk segíteni másoknak.  Ezt hívják hivatástudatnak, elhivatottságnak, amikor mások segítése, problémájának megoldása előtérbe kerül saját magunkénál. Érezzük a ránk nehezedő terhet és az ezzel járó felelősséget.”

Levele végén Vecsei Miklós szociológus szavait idézi: „az igazi segítő az, aki le tud hajolni bárkihez. Itt kezdődik a szakmai iránti alázat, az igazi szakember. Lehetünk bármilyen beosztásban, ha ezt nem tudjuk megtenni akkor nem erre vagyunk hivatottak. Bátorságra, nagylelkűségre és hitre van szükség a szociális területen végzett munkához.”
Az ESZI intézményvezetője kollégáinak jó egészséget, munkájukban és a magánéletben sok sikert, boldogságot, és egy reménytelibb jövőt kívánt és köszönetet mondott azoknak, akiknek a bíztatása és elismerése támogatja őket hivatásukban.