Lövészárokban és zuhanó repülőn nincs ateista

Szabó Ferenc tábori lelkész tartott előadást a Gyurátz Ferenc Evangélikus Általános Iskola pályaorientációs napján. Az MH Protestáns Tábori Püspökségének püspökhelyettese beszélt a tábori lelkészek mindennapjairól, feladatairól, kihívásokról. Szabó Ferenc 2011. június 15-én lett tábori lelkész Pápán. Mint mondta, számára nagyon jó élmény volt sorkatonaként Szentkirályszabadján, és mindig is szeretett volna tábori lelkész lenni, csak épp nem volt szabad hely a tábori püspökségen.  2010-ben aztán az egyik kollégája nyugdíjba ment, és az akkori tábori püspök megkérte, hogy  vállalja ezt a szolgálatot. 

– Az az igazság, hogy én nagyon jól éreztem magam mindig a katonák között, és úgy gondoltam, hogy az Isten igéjét a katonák között is tudnám hirdetni. Tehát ez a fajta elhívás nekem megvolt – mesélte, s beszélt arról is, hogy milyen a tábori lelkészi feladatkör: – A tábori lelkész feladata nagyban hasonlít a gyülekezeti lelkész munkájához. Ugyanúgy jelen van kazuális szolgálat, keresztelés, esküvő, temetés, oktatás, bibliórák tartása, mint a civil lelkészek esetében. Ugyanakkor kibővül ez a szolgálat, van egy profán oldala, meg van a katonai oldala, egyfajta bizalmi fórumot kell kialakítani a katonák között, ezzel segítve a mindenkori parancsnoknak a munkáját. Így gyakorlatilag, ha egyfajta morálvesztés történik, akkor a lelkészhez bármikor nyugodtan fordulhatnak a katonák, mert köti a gyónási titok. Ha viszont olyan jellegű a probléma, amit orvosolni lehet és kell, akár a parancsnokon keresztül, és a katona esetleg nem mer, vagy fél, vagy valamiféle gátja van annak, hogy fejjebb forduljon, akkor a lelkész segít ebben a szerepkörben is. A lelkész sok esetben lelki gondozóként tevékenykedik.

Arról is kérdeztük a püspökhelyettest, hogy a katonák hány százaléka él a lelkipásztori segítség lehetőségével. – Sokan mondják azt, hogy én ateista vagyok, én nem vagyok hívő, ne próbáljon az atya megtéríteni. Én mindig azt szoktam mondani, hogy nem is azért vagyok ott, hogy bárkit megtérítsek, hogy bárkinek a munkáját, vagy egyáltalán minősítsem, hogy ő nem keresztény. Igazából  van az a mondás, hogy lövészárokban, meg zuhanó repülőn nincsen ateista. Tehát amikor olyan helyzet van, akkor értelmeszerűen felértékelődik a lelkészi szerep, a lelkészi jelleg, és ez így van a missziókban is. 

A Bázisrepülőtérnek most már van helyőrségi temploma, hisz megállapodást kötöttek a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeivel, s az Ótemplomban tartják az alkalmakat.  Szabó Ferenc az ökumené jegyében szolgál: – Én nem mint evangélikus lelkész tevékenykedem a bázisrepülőtéren, hanem mint lelkész, és nyugodt szívvel jön hozzám a katolikus, ugyanúgy, mint a református, vagy az evangélikus, vagy a más vallású. Azt szokták mondani viccesen, hogy te itt az atya vagy, bár nem vagyok katolikus, ennek ellenére valóban én vagyok az atya, és ebből soha nem voltak problémák. Nem dogmatikai tanításokról szól az én munkám, hanem az Isten igéjét hirdetem a katonáknak.