Ma új útra indultok

Annyi minden történt azóta, hogy évekkel ezelőtt először átléptétek a középiskola kapuját! Új tanárok, új osztálytársak, sok ismeretlen dolog állt előttetek, s talán kicsit bizonytalanok is voltatok, amikor elindultatok ebbe az ismeretlenbe. Aztán ahogy teltek a hetek, hónapok, úgy váltatok az általános iskolából érkezett gyerekekből középiskolás diákokká.
Annyi minden történt az elmúlt években! Rengeteg mosoly, nevetés, vidám és boldog pillanat, és biztosan voltak olyan időszakok is, amelyeket nehéznek éreztetek. Mostanában, amikor az utolsó napokat töltöttétek együtt, osztályként, biztosan felidéztétek a legemlékezetesebb pillanatokat, eszetekbe jutott egy-egy, mára már szállóigévé vált elszólás, a sok apró, közös élmény, ami idegenekből igazi közösséggé kovácsolt benneteket.
A mai napon az iskolákban már kora reggeltől mindenki azért dolgozott, hogy az épület, ami éveken át második otthonotok volt, ami tanúja volt boldog és szomorú napoknak egyaránt, virágpompával köszöntsön benneteket.
Az utolsó osztályfőnöki órákon még beültök az iskolapadba, s a csengő, aminek hangját az elmúlt években oly sokszor vártátok, ma csak nektek szól. Aztán diáktársaitok sorfalától övezve, büszke szülők, rokonok és barátok tekintetététől kísérve végigjárjátok a jól ismert termeket, folyosókat, majd elindultok a pápai középiskolások közös búcsúzására.
Ez a nap a ti napotok, ma az egész város titeket ünnepel! Büszkék vagyunk rátok, a fiatalokra, akik az elmúlt években itt jártatok közöttünk, akik a szemünk láttára váltatok kisdiákból felnőtté, akik hangos kacagással jártatok a város utcáin, akik felhőtlenül szórakoztatok a rendezvényeken, akik elmélyülten beszélgetve ültetek iskola után a padokon, akik fiatalos lendületetekkel színeket varázsoltatok a legszürkébb napokba is.
Kedves ballagó diákok! Ma egy új útra indultok, ami újabb izgalmakat, kalandokat, feladatokat tartogat. Legyen ez az utazás olyan, amilyennek elterveztétek! Minden jót kívánunk nektek!