Már örökké pápai diákok maradnak!

Ma délelőtt, az iskolai ballagási ünnepségek után hat pápai középiskola közel négyszáz végzős diákja indult el a hagyományos Városi ballagásra, hogy együtt búcsúzzanak el pápai diákéveiktől.

Unger Tamás alpolgármester ünnepi beszédében elsőként Esterházy Károly városépítő munkásságáról szólt a diákoknak. Mint mondta, a későbbi váci és egri püspöknek városunk és elsősorban is a belváros, a Fő tér ma is ismert kialakítását, de ugyanúgy a kórház, számos egyéb intézmény alapítását, egyúttal a város fejlődésének egyik legfontosabb időszakát köszönhetjük. A szónok úgy fogalmazott, legkisebb fiúként vélhetően egyébként is a papi hivatás várt volna rá a főúri családok akkori hagyományai szerint, de ő a történetírás alapján tudatosan készült erre a pályára és tanulmányai során több idegen nyelvet elsajátítva, hazai és külföldi intézményekben szerzett magasfokú tudásával, szorgalmával meglehetősen fiatalon jutott magas egyházi pozíciókba. Ma úgy mondanánk: fiatalon csinált karriert.

Az alpolgármester ezt követően emlékeztetett, az emberiségnek az az igénye, hogy közössége tagjait valamilyen formában felnőttnek, érettnek nyilvánítsa, vélhetően egy idejű magával az emberiséggel. Beszédében ezt követően civilizációtól elzárt, ma is élő népcsoportok felnőtté avatási rituáléiról szólt, majd úgy fogalmazott, az úgynevezett modern társadalmak, fejlődésük során a túlélésért folytatott harcokat maguk mögött hagyva ezért alakították ki az évezredek során azokat a jellemzően oktatási-nevelési intézményeket, szervezeteket, amelyek segítik a felnővő nemzedékek beilleszkedését a felnőtt társadalomba, egyúttal fiatal tagjait olyan tudással, ismerethalmazzal, készségekkel ruházzák fel, amelyek egyaránt segítik az egyén boldogulását, életfeltételeinek megteremtését, ezzel együtt a társadalom, vagy a szűkebb közösség fennmaradását, illetve fejlődését, alkalmazkodását a változó külső körülményekhez.

Unger Tamás emlékeztette a ballagókat, hogy ők éppen most érkeztek életüknek ehhez a pontjához. Mint mondta, a most ballagóknak ugyan nem kell veszélyes próbatételek során helyt állniuk, ám eddig megszerzett ismereteik modern módszerekkel mérlegre, úgyis mondhatnánk vizsgálat alá kerülnek különböző vizsgákon, vizsgálatokon keresztül.

Az alpolgármester rámutatott, modern megközelítésben a vizsga valamilyen tudás számonkérése arról, hogy egy tanuló a megtanult anyagot mennyire értette meg, és hogyan tudja alkalmazni. Ez kérdések feltételéből áll, amire annak a személynek, akit kérdeznek, felelnie kell szóban vagy írásban, illetve kérésre be kell mutatnia, hogy amit tanult vagy tud, azt a gyakorlatban egy bizonyos helyzetben hogyan alkalmazza. Ha belegondolunk, a lényeg tehát több ezer éve változatlan – mondta a szónok.

Unger Tamás hangsúlyozta, végzettségük további kapukat nyit majd meg a diákok előtt, legyen az felsőoktatás, munkaerőpiac vagy akár egy második vagy harmadik szakmai képzés, de a későbbiekben a pályamódosítás feltételei is adottak lesznek számukra, hiszen napjainkban már teljesen természetes az élethosszig tartó tanulás.

Az alpolgármester a következő szavakkal búcsúzott a ballagóktól: – Lépjenek a választott útra, nézzenek előre, olykor azért vissza is, és ha úgy adódik, térjenek is vissza! Hiszen már örökké pápai diákok maradnak! Isten Önökkel!

A végzősök nevében Kulcsár Anna, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma diákja mondott búcsúbeszédet, melyben középiskolai éveik kezdetéről, valamint a diákotthonban töltött évekről is szólt. A búcsúzó diák Sallai László zeneszövegével kezdte beszédét: „ Semmi pánik és semmi baj, ki fogsz békülni magaddal és nem lesz majd minden mondat végén ott a pont.”

– Elérkeztünk egy több éves mondat zárópontjához, ki kell békülnünk a búcsúzás pillanatával. Rajtunk áll, hogy az elkövetkezendő napokban, hónapokban, években úgy folytatjuk-e megkezdett történetünket, ahogy most kirakjuk azt a pontot: tarisznyánkban az ezer és egy emlékkel és tapasztalattal, melyek formáltak minket és meghatározták jellemünk, világképünk – mondta Kulcsár Anna, aki tanáraiknak is köszönetet mondott, hangsúlyozva, köszönetet mondanak minden fáradalmas percért, amit a tanításukba fektettek, a noszogatásért és segítségért, az útmutatásért – és még a felelősségre vonásokért is. A végzős diák a családtagoknak is köszönetet mondott azért, hogy soha nem engedték el a kezüket, majd a kollégiumi nevelők munkáját is megköszönte.

Kulcsár Anna a várostól a következő szavakkal búcsúzott: – Végül, de nem utolsó sorban Pápa városától is búcsút kell intenünk. Az Eszterházy-kastélytól, a Fő tértől, a Várkerttől, a Kossuth utcától, a helyektől, ahova kávézni és beszélgetni jártunk. A kedvenc zugainktól és a sok emléket őrző sikátoroktól is. Talán nem is igazi búcsú ez Pápától, hiszen nem fog összeomlani, vagy arrébb költözni, a város itt marad. Bármikor visszatérhetünk nosztalgiázni, és újra élni azokat az élményeket, melyeket az elmúlt pár év adott nekünk.

A városi ballagások hagyományaihoz hűen dr. Áldozó Tamás polgármester az isi évben is felnőtt pápai polgárokká fogadta a végzős középiskolásokat. Az erről szóló oklevelet és a város címerével díszített láncot az idei évben Domonkos Luca, a Kisalföldi Agrárszakképzési Centrum Batthyány Lajos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium diákja, valamint Horváth Bendegúz, a Petőfi Sándor Gimnázium tanulója vehették át.

Az ünnepi műsor közreműködői a városi középiskolák diákjai, valamint a schwetzingeni Hebel-Gymnasium kórusa voltak.

A ballagásról készült képgalériánkat IDE KATTINTVA tekinhtetik meg.