Még Afrikában is havazott

A Pegazus-hagyományok közé tartozik, hogy minden évadban a második előadás egy világirodalmi klasszikus. A kerettörténetben Grimmként Végh Zsolt indítja a történetet,  aztán a darabban is végig jelen van, segíti a cselekmény alakulását, magyaráz, reagál, összekacsint a gyerekekkel.

A zenés bábjátékban egyértelművé válik, hogy a jócselekedet nem marad viszonzatlanul, ebben a történetben a segítőkész, szorgalmas, jóravaló lányt a mostohaanyja elhanyagolja és cselédsorsra kárhoztatja, miközben az elkényeztetett, lusta, akaratos édeslányával kivételezik. 

Aztán mindkét lány útra kel, Hanna elkeseredetten önszántából, Gerda pedig az arany és gyémánt reményében. Az eléjük kerülő próbákat mindketten a habitusuknak megfelelően kezelik. Hanna végtelen önzetlenséggel és jósággal, Gerda pedig hisztisen és nyafkán. Hanna örömmel és gondosan rázza Holle anyó párnáját, így szelíd hótakaró fedi a tájat, Gerda pedig addig püföli, míg Afrikában az oroszlán orra is fehér lesz – így aztán a mese végén nem kérdés, hogy kinek jár az arany és kinek a szurok.

Az előadást a gyerekek nagyon élvezték, együtt éltek a történettel, örültek Hanna jutalmának, s nagyon jól szórakoztak Gerdán, akit Tóth Pikó keltett életre, remek humorral, a karakter sajátosságaival.

A Pegazusban holnap, szombaton a farsangi családi napon is ezt az előadást  láthatják az érdeklődők.