Megemlékezés Államalapító Szent István ünnepén

 „Megkérdőjelezhetetlen, hogy Szent István királyt az egyébként már államként is értelmezhető törzsszövetségből feudális királyságot formáló uralkodóként tartja számon a történelem; nagy királyaink között is a legnagyobbként. A Szent István-i magyar államot az elkövetkező évszázadokban megrázhatták trónviszályok, pusztíthatták tatárok, de nagyhatalmi helyzete az Istvánt követő fél évezredben megingathatatlan maradt. Új törvények szabtak rendet, új ideológia cementezett harmóniát terület, lakosság és hatalom között, a király mégis figyelmeztet a szülők utánzásának kötelességére; szinte blaszfémia közbevetni, de idekívánkozik: nem akart mindent eltörölni, végképp pedig egész biztosan nem”-  kezdte ünnepi beszédét dr. Áldozó Tamás polgármester az Államalapító Szent István tiszteletére a Jókai Mór Művelődési Központ színháztermében rendezett városi megemlékezésen ma délután.

A polgármester kiemelte, a Nyugatról befogadott kereszténység kultúraváltást jelentett, de ez a váltás nem feltétlenül verte szét a korábbi közösségeket, a vallott értékek jelentős részét. A keresztény hit fókuszában a család állt, elemi rendezőelve maradt a tisztelet; ha nemzetről anakronizmus lenne is megemlékeznünk, de azt az identitást, amit a közös mítoszok alapoztak meg, legalábbis nem szüntette meg, legfeljebb a király iránti hűségen alapuló elkötelezettségre cserélte.
-Az újnak a régiből kell kisarjadnia, az új nem valami helyett, hanem valamiből keletkezik. A legutóbbi évtizedekig – néhány vérgőzös totalitárius ideológiát és rendszert, főleg a kommunizmust és a nácizmust leszámítva – ez volt a norma, a norma követése pedig maga a normalitás. Új ideológiák jöttek, új hitet próbálnak terjeszteni közöttünk, hirdetik a normalitás végét, a leszámolást mindazzal, ami évszázadokon keresztül a Nyugat lényegét jelentette, azé a Nyugatét, aminek az értékeit Szent István tevékenységének köszönhetően a mi közösségünk is a magáénak ismerte el. Az új hit először is megkérdőjelezi a vérségi kötelék, a közös hagyomány, a nyelv, egyszóval a nemzet jelentőségét; olykor tragédiákhoz vezető provokációk sorával űz csúfot vallásokkal, nem tudja értelmezni a családot, de még a férfi és a nő létezésének axiómája is elfogadhatatlan számára. Más véleményt nem tűrően tart igényt az új rítusokban való részvételre, legyen az térdelés egy sportesemény előtt vagy az Európát elözönlő illegális migráció ünneplése; ha nem válsz részesévé, egyhamar tévelygő eretneknek minősülsz, akire őrjöngő tömeg vár a modern autodafékon. Eltöröl, megbélyegez, semmivé tesz; nem tűri az önrendelkezést, az autonómiát, a szuverenitást: érvényesülni akar minden körülmények között.

Dr. Áldozó Tamás úgy fogalmazott, a Szent István-i hagyomány megjelenésében és hatásában nem pusztán magyar örökség. Szerves illeszkedését térben és időben igazolja az, hogy egyazon utat jár a lengyellel, meg természetesen megérinti azokat az utódállamokat is, akikkel akár közös királyunknak is vallhatnánk a nagy uralkodót. Sok kérdésben – bár más és más nyelven megvallva értékeinket – ma is ugyanazt gondoljuk; ezer éve az volt a közös bennünk, hogy különböztünk a Nyugattól, de más nyelvet beszéltünk, más hagyományt vallottunk, más isteneket imádtunk.  A Nyugattól ma is különbözünk, de egymástól már jóval kevésbé: a mindennapokban megélt szokásaink, a családjainkban átörökített tradíciók, a legalább az ünnepeinkben, családi rítusainkban megélt kereszténység, a megőrzött nemzeti identitás, a XX. század második felében megszenvedett keserves történelem összeköt bennünket. 

Végül Szent István király Imre herceghez intézett tíz intelme közül egyet idézett, azt az egyet is újragondolva. Vagyis az örökség darabjait ne különböztessük meg egymástól, ne állítsunk fel sorrendet, ne szemezgessünk kedvünkre: valljuk magunkénak az egész hagyományt! Ugyanakkor legyünk megértőek azok iránt, akik nem érettek az egész örökség elfogadására. Legyünk megértőek, hiszen az intelmek között ötödik erényként azt fogalmazta meg Szent István: „A türelem és az igaz ítélet gyakorlása a királyi korona ötödik cifrázása!”

Az ünnepi beszédet követően "Benned él a magyarság" címmel zenés történelmi utazáson vehettek részt a megjelentek, melyben a Magyarock Dalszínház társulata, Csengeri Attila, Egyházi Géza, Kuczmann Ágnes és Tar Gabriella közreműködésével. A műsort követően a résztvevők átvonultak az Országzászló emlékműhöz, ahol koszorúzással emlékeztek az államalapításra.