Milyen nyelven beszéltek a zsidók Pápán?

Ezzel az érdekes témával várta a Zsidó Szabadegyetem szezonzáró előadása az érdeklődőket április 26-án. A meghívott előadó Dr. Komoróczy Szonja Ráhel, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem oktatási rektorhelyettese volt.

Schmidt Orsolya, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke elmondta, hogy az izgalmas téma során időutazás várt a közönségre, méghozzá a héber, arámi, jiddis, német, magyar nyelvek és nyelvjárások segítségével. A hétköznapok változó nyelvi világa, a szent nyelv elkülönítése, a földrajzi területekhez és közösségi hagyományhoz, a történelmi korok kihívásaihoz alkalmazkodó nyelvhasználat számos egyedi árnyalatot kölcsönzött a zsidóságnak. Természetesen ez jellemezte a pápai közösséget is, mely a jiddis, a német és a magyar nyelveket beszélte attól függően, honnan érkezett a városba, az 1800-as években vagy az 1900-as évek első felében élt a városban, első vagy másodgenerációt képviselve lett tagja a közösségnek.

– Az előadás címét is adó kérdésre nem is olyan egyszerű és egyértelmű a válasz. Komoróczy Szonja számos tárgyi példával is megmutatta e nyelvi sajátosságokat. Az 1912-ből származó adománykönyv a pápai betegsegélyező egylet sajátos használati tárgya volt, melynek nyelvezete tükrözi a jiddis és a héber nyelvek találkozását, a hétköznapok és a szent nyelv összefonódását. Szintén érdekes emlék 1850-ből a Löw Lipót rabbinak ajándékozott, ezüst kötéses Biblia is, melynek szintén héber betűs, de jiddis felirata árulkodik a pápai zsidó közösségről. Az 1941-ben Blau Henrik és Láng Károly által megjelentetett magyar-jiddis szógyűjtemény napjainkra három kiadást ért meg és számít egyedinek e szakirodalomban – mondta az elnök.

Az érdekes nyelvi sajátosságokat felsorakoztató előadással zárult a Zsidó szabadegyetem sorozata, mely júniusban a Zsinagógai séták előadásaival folytatódik – a tervek szerint a közelmúltban
meghívott előadók újabb témáival várva az érdeklődőket.