Mindennapi érzések, álmok, kételyek
Marton Piroska az egészségügyben ápolási igazgatóhelyettesként dolgozik, s versekben fogalmazza meg gondolatait, a hétköznapok és az ünnepek tanulságait. Mindennapi érzések, álmok, kételyek címmel jelent meg tavasszal első önálló kötete. Marton Piroska derűs, nyugodt személyiség, öröm vele a találkozás. Versei is olyanok, mint ő.
– Ezek az életemről, az érzésekről, a kételyekről, a szerelmekről, a barátokról, a barátoknak szóló köszöntésekről szóló versek. Nagyon kedves ismerősök elvesztésekor is született például vers, vagy bármi olyan téma kapcsán, például a háború kitörése, ami egy kicsit jobban megérintett – mesélte, amikor a költeményeiről kérdeztük.
Marton Piroska tíz éve kezdett el versírással foglalkozni. Ismerősei és barátai mindig biztatták, hogy jelenjenek meg egy kötetben is az írásai, a második, végső lökést ehhez egy szakember adta meg. Dr. Mosonyi Tamás kommunikációs trénerrel egy előadás során beszélgetett, és ő azt mondta neki, hogy három dolog kell ahhoz, hogy az embernek megérje élni. Legyen egy megfelelő hivatása, szakmája – ez neki megvan. Legyen családja – ez is adott, édesanyja, gyermeke és unokái szeretettel veszik körül. A harmadik pedig, hogy legyen valami, amit leír, s ami megjelenik – s ez adta a végső lökést a versek megjelentetéséhez.
A verseskötet március 8-án jelent meg, azóta nagyon sok visszajelzést kapott Marton Piroska. – Van, aki azt mondja – és ez is nagy inspiráció volt a megjelenésnél -, hogy amikor olvasgatták, olyan, mintha az ő életükről szólna. Vannak nagyon pozitív visszajelzések, és aztán persze vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ezek a rímek kis rímecskék, egyszerű tartalmú versek. Mondtam, hogy igen, ez én vagyok. A legnagyobb dicséretet talán Polgár Judit nénitől, a gimnáziumi volt magyartanáromtól kaptam, aki azt mondta, hogy neki az tetszik benne a legjobban, hogy önazonos.
A biztatások hatására készül a következő, immár gyerekkötet, melyet unokái ihlettek. – Nagyon-nagyon jó ötleteket adnak a gyerekek. Most már a nagyobbik unokám elmúlt öt éves, a középső három múlt, és van egy icipici két hónaposunk, úgyhogy ők nagyon nagy erőt adnak, és nagyon nagy ötleteket. Például a tériszonyos mókus a legnagyobb unokám elszólása, ötlete volt. Amikor beszélgettünk a mókuskákról, például hogy miért nem mászik épp fára, akkor jött a megoldás: Mami azért nem tud most ő fölmenni, mert tériszonya van. S akkor ebből született egy vers. A második verseskötet illusztrációit legidősebb unokám készítette.
