Mindszenty bíboros ma is példakép lehet

Egyházüldözés a kádári diktatúrában, Mindszenty József bíboros példáján – ezt a címet viselte a Pápai Polgári Estek rendezvénysorozatának legutóbbi eseménye, melynek apropóját a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja adta. A szervezők dr. Kovács Örsöt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensét, a Rubicon Intézet munkatársát hívták meg előadónak a találkozóra.

Dr. Kovács Örs arra emlékeztetett, Mindszenty bíboros életútját, küzdelmeit, nemcsak az emléknap miatt aktuális felidézni, hanem azért is, mert az idei évben halálának 50. évfordulójára is emlékezünk.

-Egy nagyon izgalmas figuráról van szó, aki politikai nézeteit tekintve nem biztos, hogy mindig követte a fősodort, vagy éppen fejlődött a korszakkal, ugyanakkor azonban a kitartása, az állhatatossága, a megalkuvás nélküli gerinces állásfoglalása példaértékű, hiszen egyszerre náci- és nyilasellenes és kommunistaellenes is volt. Ha azokat a fő csapásirányokat tekintjük, ami alapján meg lehet ítélni az 1940-es évek embereit, hogy ki az, aki igazán helyes úton járt, akkor azt mondhatjuk, azok jártak helyes úton, akik mindegyik ilyen szélsőséges diktatúrát kellően elítélték. Mindszenty ilyen volt, hiszen a nyilasok börtönéből szabadul '45-ben, és aztán kerül a kommunisták börtönébe.

Dr. Kovács Örs előadását hazánk 1940-es évekbeli politikai helyzetének, történelmi eseményeinek ismertetésével kezdte és a következő évtizedek történéseire is kitért, köztük a diktatúra kiépítésére és működésére.  Mindszenty közéleti szerepvállalása nagyon meghatározó volt – magyarázta az előadó. Az ő pozíciójából adódóan, mint esztergomi érsek, bíboros, és ez a bizonyos hercegprímási tisztség – amely egy kicsit anakronisztikusan hangzik 1945-ben, de mégis egy királyság esetében az államjogi méltóságoknak az egyik legmagasabb funkcióját jelentette – voltak elképzelései a '45 utáni átalakulással kapcsolatban. Ellenezte a köztársaságot, hiszen királypárti volt, legitimista volt, ami egyébként annyit jelent, hogy a Horthy-korszakot sem támogatta, ugyanakkor pedig fel kellett emelnie a szavát azért a közösségért, amelyet komoly üldöztetések értek 1945 után.
-Gondoljunk akárcsak a szűkebb egyházi közösségre, például a szerzetesrendeknek a feloszlatására, vagy a tágabb egyházi közösségre, iskolák államosítására – emelte ki. Hozzátette, ha a tényeket nézzük, az látható, hogy falakba ütközött a tevékenysége, nem tudott eredményes lenni a gyakorlati értelemben, viszont egy élő lelkiismeret volt, egy fáklyaláng volt, akihez azért lehetett igazodni, és sok ember gondolta azt, hogy a bíboros kitartása példát adhat arra, hogy ezzel az elnyomó, vallástalan kommunista hatalommal szemben megfogalmazhassák ők is a saját érzéseiket. Ilyen értelemben iránymutató ember volt.

Arra a kérdésre, hogy mindaz, ami Mindszentyvel történt mennyire volt tömeges abban az időszakban, dr. Kovács Örs úgy fogalmazott, a választ kétfelé kell bontani.
-A Rákosi-korszakban jóval tömegesebbek voltak a letartóztatások és hasonló fellépések, gondoljunk a kulákokra, a kitelepítettekre, Recskre és az összes többi munkatáborba elhurcolt emberre. Tehát Mindszenty úgymond beleilleszkedett ebbe a sorba. Tudjuk azt is, hogy egyháziakat is ért hasonló elbánás, sőt olyanok is voltak, akiket megöltek. Aztán a kádári rendszerben is folytatódik ez a folyamat, ugyan kisebb mennyiségben, de hasonló módszerekkel. 1961-ben például 25 egyházi személyt tartóztatnak le, sőt még a hetvenes években is voltak letartóztatások, amely egyháziakat ért. Ekkor azonban már az átlagembert kevésbé érték el ezek a letartóztatási hullámok, de létezett, és az 56-os megtorlás gyakorlatilag egy az egyben a Rákosi-korszak folytatása volt.

Dr. Kovács Örs előadásában főként a kádári diktatúra időszakáról beszélt, azt emelte ki, hogy az egypárti cenzúrázott kádári sajtópropaganda hogyan állította be Mindszenty személyét, milyen vádakat ismételtek róla folyamatosan és ezekkel szemben mi volt a valóság.