Nem az evolúció miatt vezetnek jobban a pasik!

Minden gyerekkorban kezdődik

Amióta világ a világ, a gyermekek imádnak iskola vagy óvoda után kint a szabadban játszani. Bár a digitalizáció térhódításával sajnos egyre kevesebben vágynak erre, szerencsére még mindig vannak olyan fiatalok, akik az idejüket kint a szabad ég alatt szeretik eltölteni. Ha visszagondolunk a saját gyermekkorunkra, felidézhetjük azokat a kedves pillanatokat, amikor minden délután összegyűlt a környék apraja-nagyja, hogy hosszú órákon keresztül kiadják magukból a felesleges energiákat egy izgalmas focimeccs, biciklizés, bújócska vagy fogócska keretében. Bár sok esetben a lányok is szerettek részt venni ezekben a tevékenységekben, sokuk egy idő után megunta az állandó rohangálást. Inkább lepihentek egy fa árnyékában, majd babázásba, rajzolásba vagy gyöngyfűzésbe kezdtek. Ahogy egyre idősödtünk, észrevehettük, hogy a lányok végül már egyre ritkábban jártak ki a szabadba futkorászni, és inkább a konyhában vagy valamilyen kreatív tevékenységben fejlesztették tovább magukat. A fiúknál azonban egészen más maradt a helyzet. A legtöbbjüket ugyanis egészen felnőtt korukig arra ösztönözték a szüleik, hogy ne hagyjanak fel a szabadban való kikapcsolódással, sportolással. A csapat kutatása szerint pedig ez a séma a mai napig fent maradt.

Meghatároz a múlt?

Azok, akik az evolúciós okokra tették a voksukat ebben a kérdésben, arra alapozták az okfejtésüket, hogy a történelem során a férfiaknak sokkal nagyobb szükségük volt a helyes navigációra, mint a nőknek. Például, ha az ősemberekre gondolunk, egy mamut üldözése során sokkal messzebbre elkeveredhettek a férfiak otthonaiktól, mint a gyűjtögető, gyermeknevelő és tüzet őrző nők. A kutatók azonban rávilágítottak arra a bukkanóra, ha tényleg ez lenne a helyzet, akkor a férfiak a tájékozódási képességeiket át kellett volna, hogy örökítsék lánygyermekeikre.

„Mindezek után eléggé nyilvánvaló számomra, hogy az emberi nemek közti különbség a kultúra, nem pedig az evolúció következménye” – nyilatkozta a témában Justin Rhodes, az Illinois Urbana-Champaign Egyetem professzora.

Nem evolúciós kérdés

Ha ez még nem lenne elég bizonyíték az evolúciós elmélet elvetésére, Rhodes és csapata 21 fajt vizsgált meg kutatásukban abból a szempontból, hogy az egyes fajok mennyire messze vándoroltak el lakhelyüktől. A vizsgált fajokat egy éven át követték, hogy pontosan össze tudják vetni a mozgásukat. Mikor az embereket vizsgálták, virtuális és valós útkereső teszteket adtak nekik. A feladatok között volt térképolvasás, szóbeli utasítások alapján történő navigálás és térkép segítségével városon át való közlekedés. A kutatók végül arra a következtetésre jutottak, hogy bár a nőstény fajok – köztük az emberek is –, hajlamosabbak messzebbre utazni otthonaiktól, a hímek mégis hatékonyabban tájékozódtak. Azt is érdemes megemlíteni, hogy azokban a kultúrákban, ahol a nők és a férfiak nemi megosztottság nélkül nevelkednek, nem volt különbség a navigációs készségek között. Ez a felfedezés nagymértékben alátámasztja azt az elméletet, hogy a viselkedésben vagy a teljesítményben mutatkozó nemi különbségek olyan biológiai vagy kulturális folyamatokból eredhetnek, amelyeknek nem sok köze van az evolúcióhoz.

Bár rendkívül biztatóak Rhodes és csapatának eredményei, még rengeteg vizsgálat lenne szükséges ahhoz, hogy megértsük a teljes képet a navigációs készségekkel kapcsolatban. Szükség lenne az agyműködés alapos vizsgálatára, illetve bővíteni is lehetne a vizsgált fajok listáját, hogy még pontosabb képet kapjunk. Az a tény azonban, hogy az emberekben rejlő tulajdonságok attól függenek, hogy hogyan nevelkednek választ adnak arra a kérdésre, hogy a nők hogyan tudják legyőzni ezt a szakadékot.