Nem fogadom el a kettős beszédet – Grőber Attilával beszélgettünk

A június 9-i önkormányzati választáson megjelent pápaiak többsége Grőber Attilának, az Élhető, Gyarapodó Városért Egyesület – Demokratikus Koalíció – Jobbik-Konzervatívok – LMP-Magyarország Zöld Pártja – Magyar Szocialista Párt – Momentum Mozgalom – Párbeszéd-A Zöldek Pártja közös polgármester-jelöltjének szavazott bizalmat, így október elsejétől ő irányítja a várost. Grőber Attilával néhány héttel hivatalba lépése előtt beszélgettünk.

– Egy ízig-vérig tanárember számára, aki az elmúlt évtizedeket a katedrán töltötte, hogyan lehet felkészülni egy ekkora váltásra?

– Röviden – sehogy. Nyilván én vállaltam a jelöltséget, és ahogy a példa mutatja, ha az ember elindul a választáson, akkor akár még nyerhet is. Ennek az esélye persze nem a semmiből jött, hiszen ez már 2019-ben is benne volt a levegőben. Szóval, én vállaltam és végig gondoltam minden következményét, de a nyers racionalizmus azért más. Az, hogy majd nem jövök be az iskolába, és nem leszek tanár, érzelmileg nem könnyű. Ráment néhány napom, hetem, hogy tisztázzam magamban, hogy a tanítás, mint életforma, számomra most véget ér. Hiszen a tanítás életforma. Az ember nemcsak a tárgyi tudását viszi be a tanterembe, de a magatartását, a habitusát és az értékeit is. Egyébként biztosan tudtam volna órákat vállalni, de a diákok iránti felelősségből hoztam meg azt a döntést, hogy nem tanítok. Nem tehetem meg azt, hogy amikor valami miatt nem tudok jönni, a diákok rám várjanak. Néhány filozófia órám azért lesz, elkezdtünk az elmúlt évben néhány diákkal egy fakultációt, és azt szeretném befejezni. Őszintén mondom, hogy nagyon hiányzik majd az iskola, a tanítás, a gyerekek, az iskola illata. Én a Türrnek minden négyzetcentiméterét ismerem, meg tudom mondani, hány járólap van a földön, hiszen itt éltem le az elmúlt 35 évet, ez az iskola volt az otthonom.

– A Városháza és a Türr-gimnázium közt nincs nagy távolság, mégis nagy változást jelent ez a néhány méter. Igaz, nem teljesen ismeretlenül csöppen bele az önkormányzat világába, hiszen hosszú ideje dolgozott a képviselő-testületben.

– Tudom, hogy más a tanítás és más a politika, de vannak olyan értékek, amelyeket vinnem kell magammal. Ahogy a diákok pillanatok alatt „leveszik” az emberről a habitusát, úgy a polgárok is ugyan ilyen hamar megteszik ezt. Szeretném, ha lennének olyan értékek, amelyeket képes vagyok magammal vinni. Szeretném magammal vinni az érzékenységemet, a nyitottságomat, az alázatomat és a lelkesedésemet. Egyszerűen nem vagyok hajlandó zsigerből senkit utálni. Sajnos a magyar politikában a legalsó szintig lecsurgott az a szemlélet, hogy aki velem nem ért egyet, azt nem szabad szeretni. Ez vállalhatatlan. Nem lehet úgy szeretni egy várost, hogy ne szeressem és tiszteljem a benne élőket. A város nem csak épület, kő, meg fal és gazdasági társaság. Itt emberek vannak, szoros kötelékek, kapcsolódások, érintkezések. Ezért azt gondolom, sok hasonlóság lehet a tanárság és a polgármesterség között. Még egyszer mondom, nem vagyok hajlandó senkit zsigerből utálni. Nyilván elmondom majd a véleményemet, és ha valamelyik fórum ki akar pellengérezni, mert azt mondtam valakire, hogy alkalmatlannak tartom, akkor ezt vállalni fogom. De nem azért, mert az illetőt emberként nem tisztelem, hanem azért, mert más a felfogásom az adott ügyről. Azt gondolom, hogy fontos a disputa, a vita, a beszélgetés, ami által eredményt érhetünk el. Persze tudom, hogy lesznek nehéz dolgok. Abban nem vagyok biztos, hogy mindenki örül majd, ha eredményeket érünk el. De ezt tudomásul veszem.

– Ez egy különleges választási év, hiszen egészen hosszú idő telik el az eredmények kihirdetése és október 1-je között. Az elmúlt hónapok az új feladatra való felkészüléssel teltek?

– Ez egy roppant jó kérdés, hiszen kívülről valóban úgy tűnhetett, hogy ez megkönnyíti a helyzetet. Azonban én az elmúlt hónapokban sem voltam és ma sem vagyok hivatalban lévő polgármester, senkinek semmilyen utasítást nem adhattam. Beszélgettem, egyeztettem és tanultam, de nem határozhattam meg irányvonalakat. Egyik oldalról tehát valóban hasznos, hogy van felkészülési idő, a másik oldalról viszont ez az idő úgy, hogy az ember nincs döntési helyzetben, kicsit hosszú. Azt azonban el kell mondanom, hogy – különösen a polgármesteri hivatalban – mindenki együttműködő és segítőkész, és a gazdasági társaságok esetében is korrekt beszélgetések zajlottak. De amíg nem lépek hivatalba, természetesen nincs döntési jogosultságom. Most már valóban azt várom, hogy megtörténjen az alakuló ülés, az átadás-átvétel és megkezdhessem a munkát. Arra azonban valóban jó volt ez a felkészülési időszak, hogy meghatározzuk az első feladatokat.

– Ezekről az első feladatokról mondana néhány szót?

– Van néhány olyan ügy, amelyeket az elején gyorsan meg kell nézni. Nyilván nem arról van szó, hogy mindent gyökeresen átfordítunk, de ezek fontos kérdések. Ilyen például, hogy a képviselői munkát meg kell változtatni, el kell mozdulni a részvételi demokrácia felé. Szeretném, ha a képviselő-testületben frakciók lennének, ha kialakulna a képviselői fogadóóráknak egy kiszámítható rendje. Fontosnak tartom a civil szféra megerősítését is, ezen a területen azonnali nyitásra van szükség. Nagyon sok civil szervezet van a városban, és szeretnék kidolgoztatni egy olyan regisztrációs felületet, ahová a szervezetek bejelentkezhetnek. És azt is szeretném, ha rövid időn belül egy olyan teret tudnánk nekik biztosítani, ahol működhetnek és otthonra találhatnak. Fontos, hogy a már megkezdett fejlesztések – mint például a Kossuth utca rekonstrukciója – valóban befejeződjenek. Ami talán a legnagyobb kihívás, az a városüzemeltetés kérdése, a hatékonyság növelése. Mindezek mellett persze még nagyon sok más kérdés is van, látom, hogy hol kell javítani. Ehhez azonban nagyon sok türelem kell, és azt is tudom, hogy sok kritika ér majd minden oldalról. De nekem és mindenkinek el kell fogadni azt, hogy csak egyesével tudunk lépni. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy lehet a polgármesterrel és a politikával szemben kritikusnak lenni. Sőt, tessék kritikusnak lenni! Mert, ha az ember csak olyanoktól kér tanácsot, akik vele egyetértenek, akkor egy idő után buborékba kerül.

– Ha megnézzük a következő képviselő-testület összetételét, akkor láthatjuk, hogy az elkövetkező években nagy szerepe lesz a két oldal közötti kommunikációnak. Kialakultat a város érdekében egy együtt gondolkodás?

– Két, egymástól jól elválasztható lehetőség van. És az, hogy merre indulunk, viszonylag hamar kiderül. Az egyik, hogy fontos ügyekben képesek vagyunk kompromisszumot kötni. Erre én fogok javaslatot tenni. A kompromisszum nem azt jelenti, hogy mindenki engedjen 50-50 százalékot, hanem azt jelenti, hogy egyes ügyekben az egyik fél, más kérdésben a másik fél véleménye érvényesül. Ha ez megvalósul, akkor ebben partner vagyok. De azt soha nem fogom elfogadni, hogy kettős beszéd folyjon. Fontos, hogy a polgármester és a frakcióvezetők egyeztessenek, legyenek világos alkupozíciók. Ha ez nem működik, akkor jön a másik variáció. Ebben a rendszerben ugyanis van egy tartalék, az én egyéni képviselői helyem. Ha azt gondolom, hogy ez a kompromisszumkötés nem működik, akkor megteszem azt a lépést, amivel többséget tudok biztosítani. De ez mindenki felelőssége. Csak akkor döntök így, ha a túlsó oldalon nem látok kompromisszumkészséget. Mindenkinek meg kell tanulni, hogy senkinek nincs többsége. Morális kötelesség, hogy olyan helyzetet teremtsünk, ahol lehet döntéseket hozni. Ha mi nem vagyunk erre képesek, akkor majd a választók döntenek.