Nyitott szemmel – nyitott szívvel

A Bakonyszücsi Művésztelep hagyományos immár, egy olyan alkotótér, ahol nők egy héten át közösen dolgoznak, inspirálva, kiegészítve egymást. Rendszerint hat művész vonul el egy hétre, idén öten voltak: Bódi Kati grafikus, Huszti Kinga textilművész, Somogyi Emese szobrászművész, Votin Dóra festőművész és Zellei Boglárka fotográfus.  A Pannonia Reformata Múzeumban látható tárlatot  Budai Rita művészettörténész nyitotta meg.

Huszti Kinga a tábor szervezője, őrangyala, aki szívesen nemezel, felhőkönnyűségű munkáiból is látható néhány darab, de ő alkotása a meghívó képe is. Emellett az újrahasznosítás jegyében – de persze nem csupán ezért – régi darabokat is beépített a képeibe. Például elmesélte, hogy az első teremben látható képek hátterét egy olyan vászon adta, amin már dolgoztak, látszottak körvonalak, aztán a házfelújításnál a munkásemberek törlőrongynak használták, ő pedig kimosta és befestette. A foltok persze maradtak, árnyai a múltnak, új értelmet nyerve.

Votin Dóra festőművésznek már volt önálló tárlata is a Pannonia Reformata Múzeumban, Ezúttal nem a sérült, kidobásra ítélt hulladékfából hozott létre valami újat, hanem minimalista stílusban, már-már a keleti kultúrát idéző fekete-fehér-szürke nonfiguratív alkotásait mutatja meg a tárlatban. Érdemes közelről nézni az ő képeit, hisz különleges a technikák, az ecsetvonások sokszínűsége a monokróm világban.

Bódi Kati grafikus szereti a régi fényképeket. Mesélt arról, hogy például egyszer a sárban bukkant kidobott családi fényképekre, később azokat is beépítette a képeibe. A legtobb alkotás kibővített, továbbgondolt önarckép, beengedi a világot, hol maga mögé, hol fölé. A művésztelepen a résztvevők hajat is vágtak, Zellei Boglárka hosszú tincseiből metszettek le, ezekből néhány hajszál is megtalálható Bódi Kati képein – ezt is csak közelről lehet észrevenni…

Somogyi Emese szobrászművész alkotásai is különös világba hívogatnak. A hálós szerkezetű kompozíciók sokféle asszociációra adnak lehetőséget. Ami viszont közös bennük, azok a kiscipők. A művész ezzel az emberi jelenlétre utal, nem alakot helyez a műbe, mégis ott van a jel. Érdekes volt hallgatni ezeknél az alkotásoknál is a nézelődők beszélgetéseit, kinek mit jelent a szabályos, zárt és mégis nyitott világ.

Zellei Boglárka volt a legfiatalabb alkotótárs, tökéletes összhangban működött a közösség mondta. Ő a pincétől a padlásig "befotózta" az épületet, mindenütt kereste az izgalmas fény-árnyék pászmákat, hogy megjeleníthesse a női lelkiséget, ami az aktuális projektje.  A nőiség tudatosítása az utóbbi években vált egyre fontosabbá számára, mely összeér a világban ezirányban folyó változásokkal, nyitással.

Tehát érdemes időt szánni a tárlatra, hagyni, hogy magával ragadjon bennünket az öt nő, az öt művész különleges világa, mely azonban mégis ismerős, ha hagyjuk – nyitott szemmel és nyitott szívvel. A kiállítás november 22-ig látható a Pannonia Reformata Múzeumban.