Olvassanak velünk népmesét ma este!

„Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktők kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!” – ezekkel a gondolatokkal kezdeményezte 2005-ben a Magyar Olvasástársaság, hogy szeptember 30-a, Benedek Elek születésnapja legyen A magyar népmese napja. Azóta minden év szeptemberének utolsó napján reflektorfénybe kerülnek a népmesék.

Nem volt ez másként az idei évben sem, a nagy mesélő születésnapja alkalmából Pápán is számtalan mesenapi programot szerveztek az óvodák, az általános iskolák és a Jókai Mór Városi Könyvtár is mesés programmal várta olvasóit.

Most mi is szeretnénk egy Benedek Elek által gyűjtött magyar népmesével kedveskedni olvasóinknak. Reméljük, örömmel olvassák és talán lesz néhány kisgyermek, akiknek ma ezt a történetet olvassák esti mesének.

Az okos leány

 Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy okos leány. De ez olyan okos volt, hogy az okosságának a híre még a királyhoz is eljutott. A királynak annyit beszéltek a fülébe a leányról, hogy befogatott a hintóba, a leányért küldött, s elhozatta az udvarába.

Felviszik a leányt a palotába, ott a király fogadja, s mondja neki:

– No, te leány, hallottam a hírét a nagy eszednek, hát ha olyan nagy az eszed, van nekem a padláson százesztendős fonalam, fonj nekem abból arany fonalat.

Felelte a leány: – Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom, van az édesapámnak százesztendős sövénykerítése, csináltasson nekem abból orsót, s akkor én is megfonom az aranyfonalat.

Tetszett a királynak ez a felelet, s mindjárt más kérdést gondolt ki: – Hát jól van, leányom, az első kérdésemre jól megfeleltél, mondok mást. Van nekem a padláson száz lyukas korsóm, foltozd meg azokat.

– Én jó szívvel – mondja a leány -, csak elébb felséged fordíttassa ki a korsókat, mert azt tudja bizonyosan, hogy semmit sem szoktak a színéről foltozni, hanem a visszájáról.

Mondja a király: – Okos volt a második felelet is. Még adok néked egy kérdést, s ha arra is megfelelsz, itt a kezem, feleségül veszlek.

– Csak mondja, felséges királyom. – Hát én azt mondom, hozz is, meg ne is, legyen is, meg ne is.

Gondolkozik egy kicsit a leány, azzal kifordul az ajtón, megy a konyhába, ott a szakácsnétól kér két szitát. Aztán megy az udvarra, ott éppen röpködött egy sereg galamb, megfogott egyet, a két szita közé tette, s úgy ment fel a király színe elé. – Itt van, felséges királyom. Fogja a király a két szitát, hogy nézze meg, mi van benne. Abban a pillanatban a galamb kirepült. – Na, lássa, felséges királyom, hoztam is, nem is, volt is, nem is.

De már erre olyan erősen megtetszett a királynak a leány, hogy egyszeriben hívatta az udvari papját, összeesküdött a leánnyal. Elő a cigányokat, lett nagy lakodalom, eltartott egy hétig, talán kettőig is.

Én is ott voltam, egyet jót táncoltam. Aki nem hiszi, járjon utána.

Illusztráció: thank you for ???? képe a Pixabay -en.