Robotkarokat kapnak a Holdra lépő űrhajósok

A NASA Apollo programjának 1972-es befejezése óta nem utaztak emberek a Holdra, de az Artemis program hamarosan a Hold felszínére viszi az embert, az első legénységgel történő leszállást jelenleg 2026- ra tervezik.

Az Artemisz űrhajósai olyan dolgokra törekednek majd, amelyeket az emberek korábban nem tettek meg, például lakható bázist építenek, amely lehetővé teszi a hosszú távú látogatásokat, valamint a kráterekkel borított hold déli pólusának felfedezését.

Az innovátorok szerte a világon olyan megoldásokon dolgoznak, amelyek segítik őket céljaik elérésében és biztonságban. Ide tartoznak a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatói is, akik hordható robotvégtagokat fejlesztenek, hogy segítsenek az űrhajósoknak az esések utáni felállásban.

Az úgynevezett „SuperLimbs”-eket úgy tervezték, hogy az űrhajósok életfenntartó rendszerét tartalmazó hátizsákból nyúljanak ki. Amikor viselője elesik, egy pár végtag kinyúlhat, hogy segítsen neki felállni, energiát takarítva meg más feladatokhoz.

A Hold részleges gravitációja nehézkessé teszi az egyensúly fenntartását . A Michigani Egyetem tanulmánya szerint az a 12 űrhajós, akik az Apollo-küldetések során a Holdon sétáltak, 27-szer esetek el, és további 21 balesetet szenvedettek.

Charlie Duke űrhajós 1972-ben meglátogatta a Holdat az Apollo 16 küldetése során. Ezen a felvételen az látható, ahogy megpróbál felkelni egy esés után. NASA

Amikor Charlie Duke űrhajós 1972-ben felborult a Holdon, miközben holdföldön végzett teszteket, három kísérlet kellett, hogy felkeljen. A tanulmány megállapította, hogy az esések gyakrabban fordultak elő, amikor Duke-hoz hasonlóan az űrhajósok mintát gyűjtöttek vagy eszközöket használtak – olyan feladatokat, amelyeket az Artemis űrhajósai is valószínűleg végrehajtanak.

A szupervégtagokat körülbelül egy évtizede fejlesztette ki Harry Asada, az MIT professzora, és máris próbára tették őket a repülőgépgyártók és a hajóépítők.

Most az űrhajósokhoz igazítják őket.

Erik Ballesteros, az MIT doktorandusza a nyarat a NASA Jet Propulsion laborjában töltötte, ahol a a szuper karokon dolgozott a NASA ösztöndíjasaként.

Ballesteros szerint egy kicsit még dolgozni kell a rendszeren, de reméli, hogy januárra demonstrációra kész lesz – amikor is segít egy próbababának felállni hason fekvő helyzetből.

Úgy véli, hogy egy-két éven belül elkészül egy emberi demó, de a csapatnak először sok mindent kell még tennie a biztonság terén – mondta a CNN-nek. 

„Nem ragaszkodhatunk a ragasztószalaghoz és dobhatjuk össze a dolgokat; nagyon pontosnak és nagyon óvatosnak kell lennünk” – mondta.

Lehetnek más kihívások is. Dr. Jonathan Clark, a Baylor College of Medicine neurológiai és űrgyógyászati ??professzora, aki hat NASA-sikló-misszió személyzetének sebészeként tevékenykedett, és kereskedelmi űrcégek tanácsadója, elmondta, hogy az űr extrém környezete – hőmérséklet, szennyező részecskék, például por, elektromágneses sugárzás – azt jelentheti, hogy költséges és időigényes a technológia jóváhagyása a Földön kívüli használatra.

De – tette hozzá – elképesztő az űrtechnológia innovációs üteme. „A sci-fi tudományos tényekké válásához évszázadok vagy évtizedek kellettek” – mondta. – Most évek telnek el.

A SuperLimbs projekt fejlesztés alatt áll az MIT-nél. Kalind Carpenter/Preston Rogers/Mirza Samnani

Ana Diaz Artiles, a Texas A&M repülőgép-mérnöki adjunktusa, aki nem vesz részt a kutatásban, azt mondta, hogy a végtagok segíthetnek csökkenteni a felkeléshez az energiaszükségletet. A kompromisszum az, hogy a végtagok súly töbletet adnak, és több energiát igényelnek a szállításukhoz.

Hozzátette, hogy a holdpor „szuper mérgező”, ezért ártalmas lehet egy űrhajós számára, ha a Hold felszínén gurul, miközben nehezen tud felkelni – ezt a problémát a karok segíthetik kiküszöbölni. A robotvégtagok „nagyon menők és nagyon hasznosak” – mondta.