Séta a múltban

A nyári zsidó szabadegyetem záróalkalma idén is temetői séta volt. Az érdeklődők ezúttal is felkeresték mindkét izraelita sírkertet, ahol Schmidt Orsolya elnök mesélt a temetők történetéről, valamint a  gyász és a temetkezés szabályairól, szokásairól.

Pápán a 18. század közepétől voltak jelen nagyobb számban a zsidók. Halottaikat kezdetben a Kálvária temető egy elkülönített részében temették el, később a  hitközség a város déli határában vásárolt egy földterületet temetkezés céljára, akkor kerültek ide a Kálváriáról is a sírkövek. 150 éven át, 1897-ig temetkeztek ide, ekkor a temető megtelt. Itt nyugszik például Karinthy Frigyes nagyapja, Kohn Lipót is.

Amikor a 19. század végén a régi temető megtelt, a hitközség az Alsóvárosi temető mellett vásárolt területet. A temető hosszúkás, eredetileg szélesebb volt, de csak az egyik felébe temetkeztek, a második világháború után pedig a zsidó hitközség a telek üres részét – mivel szükségtelenné vált – eladta a városnak, ma már házak állnak rajta. A második világháború után az elhurcolt zsidók mindössze 10%-a tért haza, közülük sokan aztán nem is maradtak a városban, Budapestre költöztek, 1956-ban pedig jó részük elhagyta az országot.

Az új temetőben is sok a héber feliratú sírkő, de – a zsidóság asszimilációs törekvéseinek jeleként – a legtöbb kétnyelvű, vagy csak magyar feliratú, igaz, a halál dátumát gyakran a zsidó naptár szerint jelzik. A legutóbbi temetés 2016-ban volt, akkor Kis László feleségét temették ide. 

Ez egy máig működő temető, ha valaki ide szeretné temettetni a hozzátartozóját, akkor erre van lehetőség – persze csak akkor, ha az illető izraelita vallású. Politzer Sándort, a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület korábbi elnökét például az Alsóvárosi temetőben temették el, mert ő a nem zsidó vallású felesége mellett szeretett volna nyugodni.

Schmidt Orsolya a szokások kapcsán elmondta, hogy a temetést a halált követő 24 órán belül, de legfeljebb 3 napon belül meg kell szervezni. A gyászszertartás előtt az elhunyt testét rituálisan megmossák, felöltöztetik és imákat mondanak el.

 A gyász első periódusa az első hét, ilyenkor például a gyászolók nem dolgozhatnak, tartózkodniuk kell a kellemes dolgoktól. A második szakasz a temetést követő harmincadik napig tart, ez idő alatt fontos az ima, s még nem lehet kimenni a temetőbe a sírhoz.  A harmadik szakasz, a gyászév, ekkor nem szabad vidám eseményeken, zenés vacsorán részt venni, színházba, hangversenyre járni. Az egy év leteltével kerülhet sírkő a sírhoz, addig csak egy tábla jelzi ki nyugszik ott.

Az elnök hozzátette, természetesen a szokások némiképp változnak, de az alapvető szabályokat most is betartják a zsidó temetésekkor.