TeLeSZel nap a Refiben

TeLeSZel napot tartottak szombaton a Pápai Református Kollégium Gimnáziumában. A frappáns név egy mozaikszó, melyet a szervezők választottak. A testi-lelki-szellemi egészségre koncentrált a rendhagyó tanítási nap a refiben. Az egyik szervezővel, Győrvári Gáborral még a program elején beszélgettünk arról, hogy mit álmodtak meg a projektnapra.

– A testnevelő munkaközösség gondolkodott, és akkor fordult meg az agyunkban, Kovács Klári kolléganőm agyában, hogy mi lenne, ha egy ilyen egész napos projektnapot csinálnánk Egészségnap címen, és akkor találtunk egy mozaikszót, ez a TeLeSZel Nap, ez a testi, lelki, szellemi egészségünk, és mindenféle színes programot próbáltunk beletenni ebbe a délelőttbe.

A diákokra érdekfeszítő, olykor sokkolóan őszinte és nyers előadások vártak. Szakemberek, köztük exrefisek, beszélgettek a tanulókkal.

– Különböző szakemberek fognak jönni és előadást tartani, beszélgetni és a gyerekekkel interaktívan kommunikálni, pszichológus, fogorvos, gyógytornász szakember, úgyhogy tényleg nagyon széles lesz a paletta, és színes is lesz a paletta, és hát próbáljuk a gyerekeket forgatni, hogy ne csak ugyanazokon a programokon szerepeljenek.

Dr. Sztankula Kornél fogorvos előadásán síri csendben ült a hallgatóság. A szakember rámutatott a dohányzásban, a füstmentes dohánytermékek fogyasztásában, az e-cigarettákban rejlő veszélyekre. A prezentációban sok fotó kapott helyet, a szakember saját tapasztalatairól számolt be. Láthattunk különböző tumorokat, elváltozásokat, amik mind a dohányzás hozadékai voltak. Hasonló ereje volt a Függetlenül beszélgetésnek is, ahol függősége kialakulásáról, depresszióról, küzdelmekről, leszokásról számolt be a diákoknak egy fiatalember. A nyers őszinteség elsöprő volt.

A testi egészség még csak-csak, a lelki és a szellemi viszont viszonylag ritkán kerül elő, háttérbe szorulnak vagy háttérbe szorítjuk őket, pedig legalább annyira fontosak. A refiben igyekeznek a lehetőségekhez mérten az egészség ezen összetevőivel is foglalkozni.

– Minden órán, különösen osztályfőnöki órán, de szakórákon is szoktunk beszélgetni a diákokkal. A legjobb, amikor négyszemközt, kis csoportokban, akár a kollégiumban, vagy akár a szünetekben. Értelmesek ezek a diákok, tudják, hogy miről van szó, de nem mindig fogadják meg szerintem. Tehát az összes kamasz, kipróbálnak mindent. Biztos vagyok benne, hogy belekukkantanak mindenbe idézőjelbe, de próbálni kell rájuk hatni, és folyamatosan adagolni azt, hogy mi a jó és mi a rossz közötti különbség. Én azt gondolom, ez a feladatunk.

Az elmúlt években nem volt hasonló alkalom, különösen ilyen formában, hogy egy teljes napot felölel, nem volt tanítási óra. A rendhagyó napnak a hallgatóság és az előadók körében is sikere volt. Mint megtudtuk, a meghívottak egytől-egyig első szóra jöttek. Győrvári Gábor úgy fogalmazott, senkinek nem kellett könyörögni, a legelső telefonszóra mindenki szívesen vállalta, nem azt mondta, hogy nekem nem jó az időpont, hanem azt mondta, hogy én szabaddá teszem magamat, úgyhogy ennek nagyon örülünk.