Váljanak valóra az álmaitok!

Az ünnepi díszbe öltözött iskolák reggel elbúcsúztak végzőseiktől, akik az intézmények ballagási ünnepségei után elindultak, hogy az egyik legszebb pápai hagyományt követve együtt vegyenek részt az Esterházy-kastély mögötti Várdombon a városi ballagási ünnepségen.

-Ezen a napon életetek egyik legszebb, legérdekesebb és legizgalmasabb időszaka zárul le. Az iskolában töltött évek során számtalan élmény ért titeket: tapasztalat, tudás, barátság, szerelem, napi bánatok, örömök. Tanáraitok évekig figyeltek rátok, vigyázták lépteitek. Szüleitekkel együtt próbáltak nevelni, irányítani benneteket. Sok olyan siker értetek el, amelyre nagyon büszkék lehettek, s vannak köztetek olyanok is, akik a kezdeti botladozások után megkomolyodva, végre határozott célt kitűzve az utolsó hónapokra ugyan, de felnőttetek – fogalmazott a városi ballagáson elmondott ünnepi beszédében Csutiné Papp Orsolya, a Vajda Márta Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény intézményvezetője.

A szónok egy tanmesét mondott útravalóul a ballagóknak. A mese lényege, hogy a békák számára rendezett falmászó versenyen rendre elbuktak, akik a közönség soraiból érkező negatív megjegyzésekre figyeltek, így csak egyetlen versenyzőnek sikerült megmásznia a falat – akiről kiderült, hogy süket.

– Ennek a történetnek két tanulsága van. Az egyik azt mutatja, hogy sérültnek születni, azzá válni lehet szerencsétlenség, átok, de lehet áldás, kiváltság. S különböző adottságaink ellenére, mindannyian lehetünk győztesek, ha elég elszántak, s kitartók vagyunk. Attól, hogy valami elsőre túl nehéznek, elérhetetlennek tűnik, nem szabad visszariadnunk, a sérült emberek nagyon sokszor mutatják meg, hogy nincs lehetetlen. A mese másik mondanivalója, hogy mindig lesznek körülöttetek kishitűek. Mindig sokkal több olyan emberrel fogtok találkozni, akik nem hisz bennetek, mint olyannal, aki támogat titeket céljaitok elérésében. Van egy kínai közmondás, ami így szól: „Aki azt mondja, lehetetlen megcsinálni, legalább ne zavarja azt, aki csinálja.” – vonta le a mese tanulságait Csutiné Papp Orsolya.

A szónok beszéde végén a következő szavakkal búcsúzott a végzősöktől: – Sose hallgassatok azokra az emberekre, akik mindig negatívok és pesszimisták, mert ők elrabolják a legszebb vágyainkat és reményeinket, amiket a lelkünkben hordozunk! Gondoljatok mindig a szavak erejére, mert bármit hallatok vagy olvastok, az befolyásolja a tetteiteket! Legyetek mindig optimisták, és leginkább legyetek egyszerűen süketek, ha valaki azt mondja, hogy „nem tudod megvalósítani álmaidat”! Gondoljátok ezt: „Bármi sikerülhet nekem, ha igazán akarom!” Ezzel a gondolattal kívánok nagyon sok sikert, kitartást az előttetek álló megmérettetésekhez! Váljanak valóra az álmaitok, Isten veletek pápai ballagó diákok!

A végzősök nevében Nagy Ákos, a Petőfi Sándor Gimnázium diákja mondott beszédet. Édesanyja szavait idézve hangsúlyozta, a középiskola egy nagy utazás, ahová az ember gyerekként megy be és felnőttként lép ki az élet kapuján. – Az akkor nagy szavaknak és a jövő rejtelmének tűnő kijelentés ma, ma nem tudom, mit jelent. Papíron felnőttem, idén már a tizenkilencet is betöltöttem. Papíron azt csinálok, amit akarok, amíg mást nem bántok ezzel. Papíron értem már nem felel senki, ugyanakkor én felelek a saját tetteimért. Papíron jogaim vannak, papíron felnőttem – mondta a végzős diák, majd visszaemlékezett a középiskola első, eseménytelen éveire, majd a koronavírus-járvány időszakára.

-El kell mondanom, nem az iskola tett olyanná, amilyen vagyok, nem is a szülői háttér. Az emberek voltak azok. Azok az emberek, akik jóra neveltek és gondolkodni tanítottak. Azok az emberek, akik nem a szavakkal, de cselekedeteikkel állítottak példát számunkra. Azok az emberek, akik végigkísértek az elmúlt 19 évben, történhetett bármi. Azok, akik ott álltak mellettem, nem csak akkor, amikor nekik volt szükségük valamire, de akkor is, amikor nekem kellett valaki, aki meghallgat. Azok az emberek, akik engedték, hogy azt csináljam, amit jónak tartok. Ők engedték, hogy saját hibáimból tanulhassak és sikereim gyümölcseit én magam arathassam le – mondta Nagy Ákos, majd hangsúlyozta, nem szeretne ódákat zengeni arról, hogy mennyi mindent köszönhet mindennek és mindenkinek, de köszönet jár azoknak az embereknek, akik életükkel nyújtottak példát.

A ballagó diák rámutatott, egyre jobban várja, hogy kiléphessen a nagybetűs életbe, hogy végre azt tanulhassa, amit ő akar és ne azt, amiről tudja, hogy soha többé nem fog vele foglalkozni, s egyre jobban várja, hogy mit tartogat számára az élet, hogy fejest ugorhasson és megfürödhessen jövőjében.

-Azt hittem, hogy nem szeretem Pápát, hogy soha nem tudott számomra annyi lehetőséget kínálni, mint más, nagyobb városok, ugyanakkor itt kezdődött az a folyamat, amikor a gyermeki létből elindultam valami más felé. Pápán kezdődött az a folyamat, amikor elindultam a felnőtté válás rögös útján – mondta Nagy Ákos, majd felidézett néhány Pápához kötődő emlékezetes pillanatot, melyeket soha nem felejt és amelyek miatt büszkén mondhatja ki szülővárosa nevét.

A városi ballagás hagyományaihoz híven dr. Áldozó Tamás polgármester felnőtt pápai polgárokká avatta a végzős középiskolásokat. A városvezető az erről szóló okleveleket és a város címerével díszített láncot minden alkalommal jelképesen átadja két végzős diáknak. Ma Pente Anitát, a Vajda Márta-iskola végzős diákját és Győri Botondot, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma 12. osztályos tanulóját avatta felnőtt pápai polgárrá a városvezető.

A városi ballagáson pápai iskolák diákjai adtak műsort. Színpadra lépett Csukárdi Ármin, Pente Kevin, Kautzky Gréta, Hardi Zoltán, valamint a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakgimnáziuma kórusa.

A ballagó diákok a szabadtéri színpadról az őket büszke izgatottsággal váró családtagjaik körében távoztak. A mai nap még az ünneplésé, de hétfőn megkezdődik számukra a vizsgaidőszak.

További fotók a ballagásról: Ide kattintva