„A hősök vére szentelte hazává a földet”

A Pápai Hősök Napján a 110 évvel ezelőtti gorodoki lovasrohamra emlékezve egész napos rendezvényt szervezett a Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred emlékét őrző Pápai Huszár Egyesület. A programot Pápa Város Önkormányzata és a Honvédelmi Minisztérium is támogatta. Délelőtt konferencián vehettek részt az érdeklődők, délután pedig megelevenedett a Fő tér: katonadalokat játszott Pusztai Bogi és zenekara, de volt kiállítás, lópatkolás, kézműves program, és katonai relikviákat is nézegethettek az érdeklődők.

A Pápai Lovasiskolától indult a huszárfelvonulás, amelynek részeként hagyományőrzők érkeztek a Fő térre az MH Veszprém Légierőzenekara kíséretében. A felvonulás első megállója a Korvin utcán található Lubienski emléktábla volt, ahol koszorúzással emlékeztek meg gróf Lubienski János huszár altábornagyról, a Magyar Királyi 7. Honvéd Huszárezred volt parancsnokáról. 

A koszorúzás után a díszmenet az I. és II. világháborús emlékműhöz vonult át, ahol Kincses László szavalatát követően dr. Töll László, katonai identitásért felelős miniszteri biztos mondott beszédet. Kiemelte, hogy ha végigtekintünk a nagyon hosszú, több mint ezer éves történelmünkön, akkor általában azt gondoljuk, hogy ez a történelem Mátyás király után bukott szabadságharcokból, elkeseredett talpra állásokból áll, nemzeti létünkért küzdünk.

– És mindig azt mondom a tanítványaimnak, hogy ez nem egészen így van. A török hódítás, ami 150 évig nyomorított bennünket, s valójában az iszlámmal való küzdelem az 400 évet ölelt föl, az gyakorlatilag kiirtotta a népünket, és mégis most is itt vagyunk: egy független országban a saját nyelvünket beszéljük, és ezt a kard erejének köszönhetjük, annak, hogy katonák vagyunk. Ez a nép egy katonanemzet. Hazánknak, népünknek történelmét vérrel írták és karddal: a hősök vére szentelte hazává a földet – mondta a miniszteri biztos.

Dr. Töll László hangsúlyozta, hogy erőt meríthetünk a hősi halált halt katonák áldozatából és a dicsőséges helytállásukból. – Bűn, ha elfelejtjük hőseinket. S minden ilyen megemlékezés nagy örömmel tölt el, mert azt jelenti, hogy őrizzük emléküket, ez pedig megtartó ereje a hadtörténelmünknek. Él az a szellem, az a hagyománytisztelet, ami rőt ad az embereknek és utat mutat.

A miniszteri biztos hozzátette, hogy már csak azért is büszkék lehetünk katonáinkra, mert a létszámarányokhoz képest megdöbbentő ugyan, de a magyar katonák nyerték el a legtöbb kitüntetést a monarchiában, mert a legjobban harcoltak. Ugyanakkor például a gorodoki lovasroham másra is figyelmeztet: – Akit vezetéssel mondjuk úgy, hogy áldott meg, vagy sújtott a sors katonai vezetőként, mindig okosan kell döntenie, mert magyar vérről van szó. Igaz ez a hadseregben is, igaz a közigazgatásban, a politikában, mindenhol. Vigyázni kell egymásra. Nem lehet pazarolni a magyar vért.

A beszédet követően a jelenlevők elhelyezték az emlékezés koszorúit.