„Hittek benne, hogy együtt sikerülhet…”

A tapolcafőiek a vasárnapi református  istentisztelet keretében tartották ünnepi megemlékezésüket. Marton Krisztián lelkipásztor igehirdetésében Dávid és Góliát harcához hasonlította az '56-os hősok küzdelmét.

 Az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére szervezett alkalmon Unger Tamás alpolgármester mondott beszédet. Felidézte a 67 évvel ezelőtti események nemzetközi és hazai történelmi hátterét, előzményeit. Szólt többek között arról, hogy 1956. október közepén megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége, amely nyíltan a kommunista párttól független ifjúsági szervezetté nyilvánította magát. Követeléseikben megjelentek fontos célkitűzések: a nemzeti önállóság visszaállítása, a szovjet befolyástól való elszakadás igénye és az ország demokratikus átalakításának követelései. A MEFESZ október 23-ra békés tüntetést szervezett a követelések nyomatékosítására és a lengyelországi felkeléssel való szimpátia kifejezésére. Ez a tüntetés lett a forradalom kiindulópontja.

Unger Tamás elmondta, ismerjük az ezt követő napok eseményeit, az összecsapások, sortüzek helyszínét, de hőseik közül nem mindenkit, ismerjük a válaszlépések súlyát, de nem ismerjük a félelmet, a megtorlás erejét, ami a forradalmat követte. Akkor azonban pár napra a magyarok együvé tartoztak, megszűnt a széthúzás, az összetartozás érzése vezette a reménytelen harcban, szedett-vedett fegyverekkel küzdőket, az együvé tartozás vezette őket a végsőkig, a börtönbüntetésig, a halálig. – Hittek benne, hogy együtt sikerülhet – mondta az alpolgármester.

Egy emlékezés mindig egyúttal emlékeztetés is, tette hozzá. – 1956 arra emlékeztet bennünket, hogy szabadságunkat és önrendelkezési jogunkat tartsuk többre mindennél. Hogy magunk mondhassuk meg, milyen országot szeretnénk, mi a fontos számunkra, hogyan képzeljük el jövőnket, kivel szeretnénk együtt élni és kivel nem. Hogy soha ne feledjük hőseinket. Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak.

– 1956 azt a reményünket fejezi ki, hogy többé nem kell újra és újra nagyhatalmakkal szemben megvédenünk nemzeti szuverenitásunkat, közös értékeinket, vívmányainkat, eredményeinket, vagy kultúránkat, mint identitásunk egyik legfőbb hordozóját – még ha napjainkban ennek éppen ellenkezőjét kell is megélnünk – hangsúlyozta Unger Tamás. – 1956 tehát emlékeztet, reményt és hitet ad.  A mi felelősségünk, hogy hogyan élünk mindezzel, de sose engedjünk 56-ból!

 A beszédet követően az ünnepi műsorban közreműkött a Forrás Népdalkör, valamint Bali Istvánné, Gyimóthy Eszter, Juhász Fanni, Kiss Zoltán, Töreki Ádám, Töreki Csanád, Töreki Koppány, versben és prózában emlékezve a hős, szabadságért küzdő elődeinkre. Végül a résztvevők a templom mellett található kopjafánál helyezték el az emlékezés virágait.